2020. június 30., kedd

Meg akarom ismerni azt az ötödik típusú férfit...


Meg akarom ismerni azt a bizonyos ötödik típusú férfit, akibe beleszeretek!

Nem rég olvastam, hogy 5 féle emberbe szeretünk bele életünk során, s ezt minden ember meg is tapasztalja, van, aki többször is.



  1.      Amikor olyanba szeretünk bele, amikor nem szeretnek viszont, akármit csinálunk is, nem kellünk. Ezt én is átéltem, elég kemény volt, de időben kiszálltam és nem reménykedtem hiába sokáig, mert akkor csak rosszabbul jártam volna, viszont ebből nem lehet jól kijönni, mindenképp megszenvedjük.
  2.      Amikor a szerelmünk olyan férfi irányába visz, akit idealizálunk, akit követünk akár más országokba, vagy csak néhány éjszakára, akihez majd később hasonlítunk más férfiakat is. Ez a kapcsolat sokat ad, sokat tanulunk általa. Örökre hálásak leszünk neki. Ezt is megtapasztaltam.
  3.       Amikor egy nap rádöbbenünk, hogy a férfit, akibe beleszerettünk, már nem szeretjük. Nem bántott meg, nem történt semmi, csak mi változtunk meg, nem akarjuk már azt az életet, hiába volt sok minden szép és jó, már nem akarjuk azt sem, hogy a másik akár megérintsen. Vége a kapcsolatnak, és vége annak az életnek is. Ezt is megéltem. 
  4.      Amikor olyanba szeretünk bele, aki nem szereti önmagát. Aki mellett mi ugyan élünk, virulunk, tesszük a dolgunkat, energikusak vagyunk, de őt ez nem érdekli, folyton arra emlékeztet, hogy neki segítsünk, mentsük meg, adjunk fel mindent, ami éltet. Ez nagyon fájdalmas folyamat, míg kilépünk egy ilyen kapcsolatból. Ez nekem legalábbis a legfájdalmasabb, legnehezebb volt.
  5.        S van egy ember, aki mindenre rácáfol. Ugyanis a négy tapasztalat után eljutunk oda, hogy azt érezzük, hogy nincs már szükségünk senkire, egyedül maradunk, mert úgy se vár már ránk senki. Lehet, hogy úgy érkezik, hogy észre sem veszed, semmi villámcsapás, csak úgy lesz. Melletted. Lesztek egymásnak. Gyengéden, egyszerűen, bonyodalmak és játszmák nélkül. Azon kapod magad, hogy a telefont bámulod, hogy vacsorát készítesz, hogy este közös programotok van. És nem félsz. Nem félsz, hogy becsap, hogy megcsal, hogy bántani fog. És akkor rájössz: igazából, ilyen egyszerű ez.Na, őt még szeretném megismerni, akkor is, ha épp most úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, az utamba jön-e. Valahol belül akarom, szeretném, vágyom rá, mert ez az érzés még hiányzik…

Azonban ahhoz, hogy megismerjem, valamit nekem is meg kell tenni.

Az első szellemi tanítóm azt sulykolta a fejembe 2002-ben, hogy vannak dolgok, helyzetek, emberek, események, amiket, ha nagyon akarunk, menekül előlünk, de ott a paradoxon, hogy ha már nem várjuk, akkor megérkezik. Itt ellent mond egymásnak az agykontroll, a vonzás törvénye is egy kicsit.
Az elmúlt 24 évben sokat tanultam, tapasztaltam, és valóban igaz, hogy ha valamit akarunk, azt be tudjuk vonzani, de az is igaz, hogy ha nagyon akarjuk is, ám még nem vagyunk rá felkészülve, az energiák pedig még nem értek meg rá, akkor bizony várni kell, türelemre, felkészülésre van szükség. S akkor érkezik meg, amikor már nem számítunk rá, azonban az energiák már ott vannak, és fel is készültünk a fogadására. Lehet azonban, hogy addig évek is eltelnek.

S bizony ez igaz a társkeresésre is. 2 évig jól elvoltam társkeresés nélkül, de ez a karantén, a kommunikációtól való elzárás megmutatta, hogy most nagyon egyedül vagyok. Hiába voltam a családom körében, egyre erősebben éreztem, hogy valami hiányzik.

Ez vitt arra, hogy beregisztráltam egy társkeresőbe 2 év után ismét. Pedig akkor megfogadtam, hogy nincs értelme. Viszont a mai világunkban, s főleg a karantén alatt nem is maradt más lehetőség arra, hogy az emberek ismerkedjenek. Hiába a sok rossz tapasztalat, mindig újult lelkesedéssel fogunk neki, hogy most majd megtaláljuk, akit keresünk.

Persze most is azzal szembesültem, hogy a férfiak mind szexet akarnak. Csak most ezt is próbálom feszegetni egy kicsit. Miért van ez, s mit gondolhatnak valójában a férfiak? Egy kicsit más nézőpontból veszem most ezt górcső alá.

2018-ban abbahagytam a társkeresést. Akkor hetekbe telt egy pasinak, hogy egyáltalán komolyan vegyem, és találkozzam vele, mivel 10 évvel is fiatalabb volt nálam. Mire kezdtem elfogadni a helyzetet, és a személyes találkozásnál is jól működtek a dolgok, akkor fogta magát, és eltűnt szó nélkül az internet ködében. Ez elég pofon a női önbizalomnak, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen sosem tudjuk meg, mi is történt.

Mi történhetett?
  1.       Melléfogtunk emberismeretből, mert mégis csak egy skalpvadász hálójába kerültünk, aki tényleg csak arra hajtott, hogy megkapjon bennünket.
  2.      Amikor túlléptünk a második, többedik randin is,  már a szex is megvolt,  és jól is alakulhatnának a dolgok, ám a férfi azonban mégis úgy dönt, hogy inkább elmenekül. Vajon mi lehet az oka? A férfiak azért nem tudják annyira megjátszani, hogy ami addig történt - hogy jó volt neki is. De azért biztos olyan is van, aki remekül megjátssza. Úgy gondolom, hogy nem létezik szex érzelmek nélkül. Az érzelmek utat törtnek akár nőben, akár férfiban, már az első alkalommal is. Azonban a férfiak, és biztos, hogy nők is vannak így, megijednek, hogy nem tudják kontrollálni az érzéseiket. Félteni kezdik a szabadságukat. Hiába mondjuk azt, hogy „barátság extrákkal”, előbb-utóbb az egyik fél, vagy mind a kettő érezni fog valamit, kötődni akar, amit nem is akart. S inkább azonnal szó nélkül eltűnik, nem törődve azzal, milyen sebeket ejt a másikban. Pedig csak kommunikáció kérdése az egész. Mindent meg lehetne beszélni. (Persze vannak kivételek, értetlen emberek.)
  3.        Szexkapcsolat hosszú ideig nem működik. Ez tény. Egy idő után az egyik fél biztos, hogy rosszul kezdi érezni magát, mert szeretne kedveskedéseket, mélyebb beszélgetéseket, intimitást, egymásra figyelést. Megalázó helyzetben fogja érezni magát, míg a másik fél nem érti, mert neki minden jó úgy, ahogy van.
  4.        Vannak nők, akik csak szex kapcsolatot keresnek, s ezzel sajnos elveszik a lehetőséget azon nők elől, akik többet szeretnének. Mivel a férfiak megtapasztalják, hogy a nőknek ez kell, nem hiszik el, ha egy másféle nőt is megkapnak egy idő után, hogy az a nő nem olyan.
  5.        Vajon miért alakult ki a férfiaknál a szex dominancia már az ismerkedés elején is? Biztos, hogy mi nők is hozzájárultunk ehhez, mert vannak könnyen kapható nők, s persze a férfi azt gondolhatja, hogy ha megkapott egyet, megkaphat másokat is. Igen, csak közben sok idő eltelik, mert nem biztos, hogy egy 1 alkalmas szex után ismét gyorsan talál egy másikat? Őrlődik, hiányérzete van, s a nőket okolja mindenért.
  6.       Már 2007-ben is megfogalmaztam az akkori blogomban, hogy mind a nők, mind a férfiak számára nagy a kínálat az interneten, és mindegyik csak keres és keres. Azt a belső idea képet keresi, akiben minden meglenne. Ha talál valakit, akiben mondjuk 90 %-ig megvan minden, s mikor már az övé a nő, vagy a férfi, mégis kiszáll a kapcsolatból, abban a reményben, hogy meglesz majd a 100 % is. S elmennek a lehetőségek, éveken át élnek az társkeresőkben vadászva. Sokuknak ez már egy életvitel, vajon valóban megéri? Néha összejön egy 1 éjszakás szex, és várnak a következőre.

Sokszor megkérdeztük már, miért nem működik az internetes társkeresés? Mit is csinálunk rosszul? Most ismét kell nézőpontváltás itt is.

Nem elég tudni, hogy mit is akarunk, a legfontosabb, mit adunk bele egy kapcsolatba.
Ezen még én is dolgozom, talán legközelebb erről írok.





2 megjegyzés:

aTJani írta...

Rég foglalkoztam ezzel. Maga a társkereső rendszerek se nagyon segítik a dolgot, ha nem fizetsz érte. Én nem fizettem érte.

Férfiszemmel, a legtöbb nő öreg motoros a társkeresökön, nem a korulra érve és a sok fásult tapasztalatuktól a normális férfiaknak sem válaszolnak, mert a 'nem normálisak' is normálisnak adják ki magukat.

De az alapvető probléma szerintem 2:

– Egy, a társkereső oldalak nem azért vannak feltétlenül, hogy társat találj, hanem, hogy nyereséget hozzanak, pénzt termeljenek, illetve, ha férfi, ha nő a gazdája, akkor a saját tavában ügye jobban tud pecázni, ha ő olyan életformába született bele, hogy neki ez így megfelel.

A FB-on nincsenek adott városoknak, régióknak jól kereshető társkeresői, igazán az ismeretségi körben való megosztások által működne jól a dolog, ha az ismerőseid egy ilyen bejegyzésedet, társkeresésre közre adnák. Nekem már megint nincs FB, én G+os lettem, amikor az iwiw megsz7nt és nem is hiányzott az FB. A G+ hiányzik, már nem áll rendelkezésre magánembereknek.

- Kettő, mintha verseny lenne a házasság és sokan nagyon korán házasodnak, ahogy kifognak egy párt maguknak, ez esetben nem a válások száma az érdekes, hanem, hogy az orszâg nagyobbik része házas, viszonylag, nagyon viszonylagosan nézve, szinte csak azok szinglik, akik valamiért nem lett bekötve a fejük. S oersze, normális emberek is szinglisedhetnek, szó szerint egyediek és olyan mintha a prímek nehezen találnák a párjaikat a nagy tömegben 'elveszve', nincs ránk írva, hogy kik és milyenek vagyunk, a tapasztalat által ismerjük fel, ha végre rátalálunk.

Persze lehet, hogy más tényező is van, de ha az nem lenne, ez a két ok nagyjából magyarázat lenne, hogy miért ilyen nehéz társra lelni. Sszerintem.

Lena Belicosa írta...

A párkeresők nem lennének rosszak,de a tényleges funkcióit nem tölti be, s ez már főleg azért van, mert az ott lévők már életük részeként használják.

A férfiak is éveket töltenek ott, nem csak nők.
Ugyanakkor azért találtak egymásra emberek, csak kis számban... s az már más kérdés, hogy néhány hónap múlva ismét regisztrál valaki, ugyanazzal a fotóval, és mintha nem is lett volna néhány hónapos kapcsolata...

KIEMELT BEJEGYZÉS

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

Népszerű bejegyzések