Mit és hogyan láthatnak a látók, sámánok, táltosok, varázslók,
mágusok, álomlátók?
Mindig szerettem volna, ha nekem is van olyan spirituális
képességem, ami akár médiumi, akár más jellegű. Ezt ugyan nem kaptam, de sok
ember jött az utamba, aki képes erre.
Ma már örülök, hogy nincs ilyen képességem, cserébe a megérzéseim
viszont egyre jobban felerősödtek, és az álmaim segítségével, kártyával, numerológiával,
asztrológiával és a tenyér vonalainak tanulmányozásával magam is sok mindent
előre láttam.
Azonban bármit látnak is, bármilyen módszerrel is
próbáljuk meghatározni a jövőt, amit mondanak, vagy látunk, mindig csak egy
lehetőség, számos másik is megvalósulhat, hiszen a szabad akaratunkkal mi
döntünk, hogy mi lesz. Én sokszor megváltoztattam az életem más irányba, mint
amiket mondtak. Pl. a horoszkópomban nem volt benne, hogy valaha is írni fogok,
vagy hogy külföldön élek, és mégis megvalósítottam.
Sokszor elképzeltem, hogyan működik az, amikor egyes emberek
olyan dolgokat is képesek látni, amit a legtöbb ember nem. Ez az írás most azoknak szól,
akik spirituálisan nyitottak.
Ez nem mai eredetű, a történelemben sok olyan epizód van,
ahol kérdezték a különleges képességű embereket, hogy mi várható a jövőben.
- A sámánok akaratlagosan hoztak létre olyan tudatállapotot, amelyben válaszokat kaptak. Ez ősi törzseknél volt leginkább, és ezek a barlangok falán lévő sziklarajzokon ma is fennmaradtak. Volt szerencsém találkozni sámánnal, aki megtapasztaltatta velem a lélekvisszahívást. Az egyik blogomban írtam erről is. http://lenabelicosa.blogger.hu/2013/08/08/palocnak-lenni-kegyelmi-allapot Számos indián előzőéletbéli bevillanásom, az indián mániám, az ezek alapján született írásaim sem voltak véletlenül.
- A táltosok a tanulmányok szerint elhivatottak, akiknek nincs szükségük bódításra, de ott is kell pl. dob, csengettyű, meditáció, légzéstechnika, füstölő, stb. hogy révült állapotba kerüljön. Én úgy fogadtam el, hogy a táltosok a sámánok egyik ága. Nem megyek most bele az ősmagyar megközelítésbe, mert nem ez a célom. De velük is kerültem kapcsolatba, én is megéltem, milyen érzés, amikor a dobszó magával ragad, és mintha felülemelkednék egy kicsit magamon, és kipróbáltam a tűzönjárást is.
- Varázslók, mágusok. Sok mindent lehet találni róluk. Én hiszek a mágiában, és tudom, hogy létezik a fehér és a fekete mágia is. Kicsit tapasztaltam már ebből is. A varázslókat a boszorkánysághoz kötik, és állítólag ez férfi „hivatás” volt. Ebben a témában is több írásom született, többek között a Jegy a Pokolba című, melyet nem publikáltam sehol, egy következő könyvembe van beszerkesztve, de egyelőre nem tervezem kiadni. Ezzel már én is feszegettem a steampunk határait. Egy rövid részlet belőle:
Már egy
órája is mentünk lefelé és még mindig áthatolhatatlan sötétség vett körül
bennünket, s azt sem tudtuk, hogy hová megyünk. Juli azt kérte, hogy pihenjünk
egy keveset, mert a fia nem bírja ezt a tempót és a szülei sem. Így
megpihentünk egy kis időre, én pedig Kálmán közelébe mentem és beszélgetni
kezdtem vele.
– Kik azok
a feketeruhások?
– Azok a
boszorkány kémei, tanítványai, tervének végrehajtói. Rossz mágusoknak nevezném
őket, mert varázsló hatalmuk van, ám azt a rossz szolgálatába állították. Az
Átokhozó egy beavatási szertartásnak vetette őket alá, és ezután fekete jelek
jelentek meg az arcukon, ezért viselnek kapucnis fekete köpönyeget, hogy ne
lássák az elcsúfított arcukat mások.
– S ki a
fia, akit Margit néni szerint meg kell keresnünk?
– Ő Benedek,
ő is egy varázsló, de szembeszegült anyja mágiájával, ezért elátkozta, és
hajlott hátú öregember lett, és ebben az állapotban van már vagy kétszáz éve.
Úgy fest, mint egy szenes ember, akit fekete porral szórtak be, és nem tudja
lemosni magáról. Ha most a Pokolba megyünk, biztos, hogy útközben találkozunk
vele, mert úgy tudott elrejtőzni az anyja elől, hogy a Pokol közelsége és a
földi lét fényessége egyforma távolságban legyen.
– Tényleg
létezik a Pokol?
– Nem
tudom, hogy valóban odamegyünk-e, majd kiderül. Én még nem láttam, de a
tanítóink szerint létezik egy hely a Föld mélyén, amit annak neveznek.
Miközben
még beszélgettünk egy darabig, arra lettünk figyelmesek, hogy talán két emelet
mélyen fény gyúl ki valahol, talán egy ablak vagy ajtó lehet ott. Elindultunk
abba az irányba. Kálmán ment előre, majd az idősek, Julika és Péter, én zártam a
sort. Mikor odaértünk, egy ajtót láttunk, melynek ablakán keresztül szűrődött
ki a fény. Margit néni bekopogott, és az ajtó ki is nyílt, s ott állt az ajtóban
az a töpörödött, szénporos öregember, akit Kálmán olyan élethűen leírt nekem.
– Már
vártalak benneteket, gyertek be.
Mikor
mindenki belépett a helyiségbe, azt vettük észre, hogy az egyre tágasabb lesz,
és magától lesz benne több bútor, így le tudtunk ülni. Víz is került az
asztalra, Julika öntött mindenkinek, s miközben szomjunkat oltottuk Benedek
ecsetelte a teendőket.
– Eljött az
idő. Megtaláltam a módját, hogy ismét fiatal legyek, – és hamarosan a szemünk
láttára változott fiatal, egyenes tartású erős daliává, akiben semmi sem volt,
ami a korábbi öregemberre hasonlított volna.
– Margit,
erre te is képes vagy, hamarosan fel kell készülnöd, hogy újra az a harcos
amazon légy, aki kétszáz éve voltál. Úgy vélem, nem szükséges lejjebb menni,
hiszen abban a Pokolban nem várnak minket, nem ott a helyünk, ezért az elmúlt
évek alatt egy alagutat készítettem, ami a Föld egy másik pontjára vezet majd.
Nem tudni, hogy vajon a Földön lesz-e egy másféle Pokol, ez az embereken múlik.
Gondolom, éhesek vagytok. – mondta, és a szemünk láttára termett az asztalon
mindenféle étel. Arra kért bennünket, hogy lakjunk jól, és készítsünk az útra
is, mert nem tudni, mikor lesz lehetőség megint az evésre.
Mikor
végeztünk, elindultunk az alagútban, amelyben különös fény derengett. Sehol nem
láttunk elektromosságot, mégis világosság szűrődött át a falakból. Arra
gondoltam, hogy ez is biztosan valamiféle varázslat, de ki tudja, hogy milyen
energiák léteznek a világban, amikről én nem tudok. Talán öt kilométert
mehettünk, amikor egy különös szerkezet várt minket. Úgy nézett ki, mint egy rozsdás
olajszállító hajó, csak sokkal kisebb, és alul légpárnái voltak. Beszálltunk,
és olyan sebességgel haladtunk, amilyent még sosem tapasztaltam. Néhány óra
elteltével már kijutottunk az alagútból, ám mindenhol víz volt, amerre a szem
ellátott.
– Hol
vagyunk? – kérdezte Péter, aki fiatal létére is nagyon figyelt mindenre, ami
eddig történt.
– A
Csendes-óceánon valahol. – válaszolta Benedek. – Péter neked külön örülök, mert
nagy feladatod lesz majd.
A hajó már
a vízen siklott, nem kisebb sebességgel, mint az alagútban haladt. Hamarosan
szárazföld tűnt fel a láthatáron.
– Mindjárt
Tahiti szigetére érünk, a hajó idehozott bennünket, mert erre kértem. Látjátok
ezeket a különös műszereket? Ezek segítségével határoztam meg az úti célt úgy,
hogy nem volt térképem sem, de működött. Azért kell idejönnünk, mert a banya
innen származik, én is itt születtem valamikor réges-régen. Nagy Tahiti belsejében,
az ódon hegyek között él egy népcsoport, ahol még ma is középkori körülmények
vannak, a környező látványos turisztikai élet ellenére. Rejtve vannak a világ
elől, nem is tudnak a létezésükről. Margit, készülj fel, és ti is valamennyien,
mert nagy átváltozásokon fogtok majd átmenni.
- Álomlátók, álomfejtők, álomelemzők. Azt gondolom, hogy az áloméletem révén kicsit abban az áldásban lett részem, hogy beleláttam én is a jövőbe, még ha ez nem tudatos volt is. Mivel kb. 3 teleírt álomfüzetből szemezgettem az Éjszaka örvényében c. könyvem írásakor, magam lepődtem meg leginkább, hogy az álmaim 2-5-10 év múlva szó szerint realizálódtak, pedig, amikor álmodtam, akkor el sem tudtam volna képzelni, hogy megvalósul. Pl. 2002-ben álmodtam azt, hogy a Földközi-tengernél élek egy férfival. Akkor csak leírtam, és kellemes érzéssel ébredtem, de nem törődtem vele. 2011-ben olvastam újra, és milyen megdöbbentő, hogy 2009 januárjában tényleg odaköltöztem egy férfival.
Vagy mikor megálmodtam a földrengéseket, a
világkatasztrófákat. Ilyenkor mindig katona vagyok álmomban. A japán
földrengést 1 nappal előtte álmodtam meg, és novellát is írtam belőle, amit
néhány órával a földrengés előtt publikáltam is a blogomban. „Utólag már
tudom, hogy mit jelentett az álom, az egy nappal később bekövetkező japán
földrengést, és azt követő katasztrófákat. Még két éjszaka folytattam az álmot,
ahol szintén katona voltam és férfi az álomban, az újabb földrengést, a
vulkánkitörést és az atomerőmű katasztrófáját is megálmodtam.”
A novella
megtalálható az Éjszaka örvényében c. könyvemben, de a blogomban is olvasható.
- Látók, tisztánlátók. Manapság ez a megnevezés is elterjedt, ők azok, akik nem a szemükkel, hanem egyféle belső látásra képesek, s akiknek más és más feladatuk van. Vannak, akik tanítanak, vannak, akik gyógyítanak, vannak, akik segítenek az embereknek, ha életük elakadt, problémás helyzeteket kell megoldaniuk. Ez a képesség sokaknak születésük pillanatában kialakul és fejlődik életük során, és vannak, akik életük valamelyik szakaszában kapják ezt a képességet, valamilyen esemény vagy beavatás által.
Nem tudom, hogyan működik, de képesek utazni az
univerzumban, látják a múltat és a lehetséges jövőt is.
Az első látó akkor jött az utamba, amikor felkerestem, mielőtt
kiutaztam Amerikába. Utána folyamatosan vonzottam be azokat az embereket,
akiktől tanultam, s akik valamilyen információt adtak át, amikre szükségem
volt, amit általuk kaphattam meg. Eddig 8 látóval kerültem kapcsolatba, akik
közül ma is vannak barátaim.
- Médiumok, csatornázók. Ők pedig azok, akik képesek közvetíteni entitások, angyalok, földönkívüliek üzeneteit. Személy szerint sokat tanultam Kryon üzeneteiből, de eljutott hozzám mások üzenete is.
Tehát voltak, vannak ma is rendkívüli képességű emberek,
akik itt élnek közöttünk. Akik sokan nem merik felvállalni a képességüket, mert
nem hinnének nekik. S vannak, aki már megélhetési forrásként alkalmazzák, s
vannak, akik segítenek, mert ezt érzik feladatuknak. Vannak, akik képezik
magukat, és egyre magasabb szintre képesek eljutni.
Vajon mi lehet azon a fátylon túl? Mi, hétköznapi emberek
is közelebb juthatunk hozzá, ha hiszünk abban, hogy az életet irányítja valami,
mindegy milyen vallást nevezek meg, a lényeg ugyanaz. Ez a fátyol most már
egyre vékonyodik, és akik ébredeznek, beláthatnak mögé, ha nem is olyan
szinten, mint a látók, de képesek lesznek majd rá.
Nekem is voltak már ilyen révülésféléim, amikor beleláttam
előző életeimbe. Ehhez sokszor zeneszám segített hozzá. Egy dal, amelyet
sokszor hallgatva egymásután ma is képes kisebb transzba juttatni. Erre már 15
éve felfigyeltem.
Bon Jovi és a U2 után most jön Bryan Adams.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése