Szembesülések az új spirituális energiában

Születésnapom környékén minden évben jelentkeztem egy számmisztikai bejegyzéssel, s arra figyeltem fel, hogy ezek az elmúlt években eltűntek a blogomról, de még a számítógépemről is, mert volt, amiket lementettem. Igaz, hogy közben elszállt a winchesterem is, talán nem kell megőrizni minden írásomat…

S nagy a valószínűsége, hogy más írásaim is eltűntek. De az legyen a múlt, ami most van az legyen a MOST.

Határozottan emlékszem, hogy a 8-as személyes évem kapcsán leírtam azt, hogy ez egy nagyon jó év lesz, ahol sikeres leszek, karriert csinálok, vagy megtalálom az ideális társat, és azt is leírtam, hogy a kettő együtt nem megy.

Nagy sikereket nem értem el, viszont rám talált a párom, és ez az év a párkapcsolatot hozta el.

A körülmények, a covid mizéria, a lezárások ellehetetlenítettek, hogy bármelyik szakmámban, tevékenységi körömben sikeres lehettem volna.

Szerintem mindenből kaptam egy keveset, a negatívakból is, hiszen idénre is jutott egy baleset és a covid. De sok új ismerősöm lett, egyre nagyobb rálátásom van az új környékre, ahová költöztem. A munkahelyemen is elkap végre néha a lelkesedés. Sokat unokázok, volt egy kis nyaralás is, és van már mellettem valaki, akivel még bármi is lehet… Nem panaszkodom.

2 nap múlva töltöm a 61. évemet, és átlépek a 9-es személyes évembe, amiből 11 hónap már 2022-re esik. Nem érzem magam annyinak, és ez jól is van így.

2019-ben kiábrándultam a számmisztikából egy kicsit. Lévén ismerek valakit, akivel egy évben, egy hónapban, egy napon születtünk, és a születési dátumból képződött számaink azonosak, de ha lehet két különböző ember, akkor mi azok vagyunk. Az asztrológia már különbséget tenne, hiszen figyelembe veszi az óra, percet, a születési helyet is.

Nyilván a névből képzett számok már erősen kontrasztosak, eltérőek lesznek, de a születési számok nagyon fontosak, és még a nagy számmisztikusok sem adtak nekem arra választ, hogy hogyan ülhetnek a dolgok két emberre, ha teljesen mások vagyunk, más a fontos, másként érzünk, hiába azonosak a születési számaink.

Most nem is ez a lényeg, hanem hogy megint egy új személyes évem következik, amiben még több mindent kell majd elengednem. Rendet kell tenni az életemben. Ezen már dolgozom pár éve. Viszont arra is felfigyeltem, hogy már a számmisztika is kicsit másként működik, mint 18 éve. Akkor még nagyon ültek a dolgok, amiket kiszámoltam, elemeztem, sokat fejlődtem általuk.

Most már valahogy minden más… Ez is egy szembesülés, hogy már semmi sem úgy működik, mint régebben, még a számmisztika sem.

Az biztos, hogy azok az évek, amikor az éveim száma 7, mindig a legjobbak voltak. Most, hogy 61 leszek, ez ismét egy hetes. De most úgy érzem, csúszás van valamiért.

A személyes évek jelentősége a saját fejlődésünk szempontjából fontos, de az új energiákban az évek száma is nagyon fontos már.

Jövőre 2022, ez összeadva 24. Tovább összeadva 6.

Ezt nem elemzem, de Schilling Péter szerint ez a megvalósult álmok éve lesz. Meglátjuk.

Igyekszem én is ezt a teremtő erőt fejleszteni magamban, de az van, hogy ami most van, sajnos azt érzem, hogy most harc van a túlélésért. Ameddig ez a covid mizéria tart, nagyon nehéz figyelni magunkra, s megérteni, amik a háttérben zajlanak, hiszen hamis hírek, korlátozások, az ember, mint ember semmibe vevése zajlik, illetve beindult a népességcsökkentés. S félő, hogy nem hagyják abba még…

A napokban volt egy másik nagy szembesülésem is, ami megint csak nem volt véletlen.

A Nők Lapja játékot hirdetett: „Mit olvas a könyvtáros?” címmel, egy szelfit kellett küldeni azzal a könyvvel, amit épp olvasunk, és könyvcsomagot lehetett nyerni a könyvtárunk részére. A Vonzás törvénye könyvet olvastam éppen, és arra koncentráltam, hogy engem fognak majd kisorsolni.

Ez be is jött. Már épp karanténba kerültem, amikor jött az értesítés, hogy engem sorsoltak ki, és a nevemre érkezik majd a könyvcsomag, ami a könyvtáré lesz.

Nagyon örültem, repestem a boldogságtól. Jó érzés volt, de csak rövid ideig.

Kb. 1 órán belül erős rossz érzésem lett, mint egy lelkiismeret-furdalás. Sehogy sem értettem, miért van már ez megint.

Életem során, ha nem dolgoztam, nem szenvedtem meg nagyon a sikerért, hanem könnyen ment valami, mindig rossz érzés követte.

A belém kódolt szenvedés ugye. Többször is utaltam arra, hogy a szenvedés mennyire fontos a személyiség fejlődése szempontjából. Most viszont, ideje már elengedni ezt.

A régi spirituális energiában, maga a szenvedés volt a motiváció. Ugye milyen fura, hogy ezt most értettem meg.

Eddig azt gondoltam:

• Ha nem szenvedek eléggé, nem vagyok jó ember.
• Mit gondolnak mások? Ha nekem jó, nekik meg nem jó, akkor érezzem én is rosszul magam.

Szóval én is és sokan mások is a szenvedés energiájában fejlődtünk. De már más energia van, és ezt a kódot, amit belénk neveltek, el kell engedni.

S a 6-os szám. BÚCSÚ A BIZTONSÁGTÓL. Ezt már megtettem. Ráadásul a mostani albérletem és a munkahelyem címe is 6. Ez a szám a vágyak megvalósításáért is felel.

- El kell engedni a régi gondolati mintákat

- el kell engedni a régi viselkedési mintákat

- elfogadni, hogy a vágyakat, kívánságokat azért kapjuk, hogy ezek után ezekkel fejlődjünk

- hinni kell magunkban

- ki kell lépni a komfortzónából

- merni kell, hogy azok legyünk, akik vagyunk. (VAGYOK AKI VAGYOK)

- nem megengedni, hogy mások eltántorítsanak.

- spirituálisan kell fejlődni

- fejlődni, új rezgésszintre emelkedni (valahol olvastam, hogy 25 mhz fölött a covid se fertőz) azt is olvastam valahol, hogy aki elér egy bizonyos rezgésszintet, 2021-től már nem tud visszaesni és nem kell kezdeni elölről.

- meg kell tanulni becsülni magunkat

Sok fontos könyvet olvasok, és a barátom is tanít. Gyakorlatokat végzek, listákat írok, vágyakat álmodok, minden nap igyekszem a vágyakra hangolódni. Ez nem is olyan egyszerű, de lassan csak szokássá válik. Ahhoz, hogy tényleg teremteni tudjunk, tennünk is kell.

Most hogy letelt a karantén, Parádon vagyok, és tombolok. Teljes hangerőn hallgatom a zenét, és blogírás közben is fel-felállok táncolni. Érzem, ahogy átjár az energia. Időnként most is szükségem van egyedül létre, amikor senkit sem zavarok a hangos zenével, szabadon mozoghatok, táncolhatok… Mindig a tánccal tudtam magam teljesen kikapcsolni... Kár, hogy nem nagyon volt az utóbbi időben erre lehetőségem... de egyedül is megy. :)

Letudtam a temetőket is, és lehet, hogy még ma befejezem, és megy egy kisregényem is egy pályázatra. Jövő héten megjön a könyv, amit közösségi írással írtunk, és nekem is lesz benne egy novellám. S azon is dolgozom, hogy egy másik regényem is kiadódjon.

Tényleg fontos, hogy jobban bízzak magamban, és megengedni magamnak olyan érzéseket is, amelyeket a belém kódolt szenvedés energia miatt nem tudtam kiadni… Ideje élvezni az életet, akkor is, ha a körülmények miatt erre nincs okunk… Én most belül nagyon boldog vagyok, és remélem, hogy ezzel az írással is megy fény ahhoz, aki olvassa…

https://www.youtube.com/watch?v=KNZH-emehxA