Megváltoztatható-e a múltunk?

 

Életünk során sok mindent megéltünk, megtapasztaltunk. Ezek már mind a múltunkat képezik, de vajon tényleg úgy történt, ahogy most emlékezünk?

Az tény, és a saját példáim is bizonyítják, hogy az átélt drámák, válságok, nehéz helyzetek segítségével változtunk olyan emberekké, amilyenek most vagyunk.

A kudarcok, csalódások, akadályok, rossz tapasztalatok, nehéz élethelyzetek vezettek rá bennünket arra, hogy lépéseket tegyünk, hogy ki tudjunk onnan kerülni. Ezáltal erősebbekké, tapasztaltabbá, bölcsebbekké, okosabbakká, stb. tudtunk válni.

Az élet nagyon sok akadályt állít elénk. S különbözőképpen állunk hozzá. Én mindig minden akadályt megoldandó feladatként fogtam fel, és az új feladatok mindig előbbre vittek.

Már sok minden csak emlék, főleg, ha valaki már átlépte a 6. x-et is.

Amikor egy-egy emlék elénk kerül, felmerül bennünk, hogy mi történt volna, ha akkor másképp döntünk, hogyan élnénk akkor?

Ha a középiskola után elvégzem az egyetemet, én is korán elkerültem volna a szülőfalumból, és biztos, hogy közgazdászként nem mentem volna vissza. Biztosan módosabb, magasabb életszínvonalon élnék, de lehet, hogy nem éltem volna meg annyi csodás és nehéz dolgot, mint, ami az életemben megtörtént.

Nem mindegy, hogy milyen nézőpontból szemléljük múltunk történéseit. Van, hogy mesélünk a megélt dolgokról, akkor, ha újra lejátsszuk, át is alakíthatjuk az egykor megélt történeteket.

A memóriánk nem csak képes megtréfálni minket, de van, hogy tudatosan is kicsit másképp mondjuk el azt, ami anno történt. Akik naplót vezetnek, ismerik azt a jelenséget, hogy amikor leírtuk a történteket, akkor lehet, hogy sértettek, megbántottak, megalázottak voltunk, s érzésünkből kiindulva másképp ítéltünk meg helyzeteket. Ha egy történetet többször is elmesélünk, mindig változtatunk rajta egy kicsit, színesítjük. Hozzáfűzünk olyan mondatokat is, amelyek állítólag elhangzottak, vagy még baljósabbnak tüntetjük fel a kellemetlen eseményeket.

Múltunkat, személyes történetünket folyamatosan újraírjuk, és egy idő után magunk is hinni kezdünk a saját verziónkban.

Ezekkel a megmásított emlékekkel azonosítjuk magunkat, ezekre hangolódunk rá, elfogadjuk, és egyre igazabbnak tekintjük őket.

Ez a nagyon is emberi magatartás rendkívül fontos a jövőnk szempontjából.

Ha megnézzük életünket, teljesítményeinket, sikereinket, kudarcainkat, karrierünket, kapcsolatainkat, jólétünket, nélkülözésünket, amiket a múltban átéltünk, ezzel a jövőnket is formáljuk. 

Ahogyan felidézzük a múltunkat, azzal megváltoztatjuk a jövőnket.

Teremtőfolyamatot indítunk el, ha az egykor történteket újra lejátsszuk és átalakítjuk magunkban.

Tehát a múlt igen is megváltoztatható, és ezzel más rezgésszintet tudunk generálni, ami hatással van a jelenre, s egyben a jövőre nézve is.

A lényeg, hogy más nézőpontból nézzük a múlt eseményeit is. Gondolkodjunk el azon, hogy pl. mit tanultam belőle, miben erősített meg, milyen képességet tudtam általa kifejleszteni, stb.

A múlt tehát újraírható. Csak rajtunk múlik, hogy ebből a felismerésből milyen hasznot húzunk.

https://www.youtube.com/watch?v=e-YD9UE29zo