Utóbbi hetekben vonattal járok be Pestre fogászatra minden héten, és kedvet kaptam a vonatozáshoz. Meg a talpam is megvolt telve egy kicsit, így ma vonatra ültem és meg sem álltam Vácig.
Úgy érzem, eljött az ideje, hogy felfedezzem a környéket is. Vonatból sok települést láttam, olyanokat is, amelyekről eddig sosem hallottam. Odafelé nézelődtem, visszafelé olvastam. Sajnos sok lepukkant épület mellett ment el a vonat. Már nincsenek működő pénztárak sehol, automatákból lehet jegyet venni. Nem kellenek már a vidéki pénztárosok, ahogy a wc-s nénik sem. Lassan mindenhol pénzbedobós már. Csak két olyan munkakör, ami szembeszökő, de már nincs rá úgy szükség, mint régebben.
Néhány éve jártam a lányommal és a gyerekekkel Vácon, és akkor azt éreztem, hogy vissza kell mennem oda. Sok helyen volt dejavum, így ma újra végig jártam azokat a helyeket és sok másikat is. Sajnos nem volt jó idő, borús, szeles, de megtettem gyalog több mint 7 km-t, igaz, nem természetben, városban sétálva, de így is kellemesen elfáradtam.
Jól sikerült használni a GPS-t, nem tévedtem el sehol.
Elsőnek a Diadalívhez mentem. Magyarország egyetlen Diadalíve. Mária Terézia látogatásának tiszteletére építtette Migazzi Kristóf 1764-ben.
Utána lementem a Duna partra. Kevés ember volt mindenfelé. Jó volt nézni a vizet, csend volt körülöttem.
Végig mentem azon az utcán, ami annyira dejavus volt. Azt éreztem, mintha Ibizán lennék pár éve... Sajnos a kávézó, ahol korábban beültünk, most zárva volt.
Ez a fotó a netről van a West Endről San Antonióban,a saját képem, most nem elérhető. Egy nappali fotó, amikor még nincs tele a bulis kocsmanegyed, hasonlóan nézett ki, egy másik utca, nem ez.
Számos csodás épület, szobor következett.
Utána bementem egy múzeumba, a Memento Mori - Kapuk a Múltra - állandó kiállítást néztem meg,
1994-ben felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincs került napvilágra a Domonkos templom helyreállítási munkái során. (Első kép a blog elején. Fehérek templomának is nevezik.) A templom alatti kripta 150 éve elfalazott lejáratára bukkantak. 262 koporsót találtak, és bennük spontán mumifikálódott holttestekre. A kriptából származó koporsók, viseletek és temetkezési kellékek legszebb darabjai láthatóak a kiállításon. A pince részben három mumifikálódott holtest is látható a koporsók mellett, de ott nem lehetett fotózni.
Innen tovább sétáltam a Szentháromság térre. Sajnos itt szemből sütött a nap, így a hátoldalát fotóztam a szobornak. Mögötte a piarista templom és a rendház.
A Konstantin tér következett. Mindenhol volt valami látnivaló. A Székesegyházba most nem mentem be.
Magyarország első, klasszicizáló későbarokk ízlésű székesegyháza, tervezője a francia Isidor Canavale. Az építkezést 1761-ben kezdték el, 1772-ben szentelték fel a templomot, de a belső munkálatokat csak 1777-ben fejezték be.
Olvastam, hogy létezik Vác vára. El kezdtem keresni. A GPS a Váci ferences kolostor és Piarista kilátó központhoz vitt. Fogtam magam, megkerültem és meg is találtam régi várfalak maradványait.
A kolostor történeteA ferences rendtartomány váci kolostorának építése 1721-ben kezdődött és 1751-ben fejeződött be. Elsőként a Dunára néző épületszárny készült el: ide 1726-ban költöztek be a szerzetesek. Az épület másik, város felőli szárnyának építési munkálatai 1732-ben kezdődtek meg. A kolostor jelentős része ráépült az egykori váci vár, illetve a székesegyház romjaira.
Ez volt a Géza király tér, innen tovább indultam a Diadal térre. A csupasz fákat nézve, eszembe jutott, amikor Svájcban, Ascona hasonló fáinál sétáltam 2006. december 30-án.
A térnél megkerestem a Gombás patak hídját. Sajnos a szobrok le voltak takarva. De így is impozáns volt. Már régen készültem oda.
A Gombás-patak hídja országosan egyedülálló műemlék, az egyetlen ma is álló barokk híd hazánkban, a köznyelv Kőhídnak, vagy Kőszentes hídnak is nevezi.
1753-1757 között Althann Mihály Károly püspök megbízására készült, Nepomuki Szent Jánosnak a hidak és kikötők védőszentjének tiszteletére, az első szobor őt ábrázolja.
A hídon hat szobor áll, az apostolok közül Péter és Pál, a járványos idők miatt, a gyógyítás védőszentje, Szent Kamilla, a halállal tusakodók védelmezője Szent Borbála, a reménytelenség védelmezője Tádé, és az úton lévők védelmezője Szent Venánc lovagként ábrázolt szobra. A különleges szobrokat jórészt Bechert József váci kőfaragó mester készítette.
Még a Váci Ártéri Tanösvény volt betervezve. Azonban olyan rossz állapotban van, ami már inkább kalandtúra, mindenki saját felelősségére, így azt én most kihagytam. Fotó a netről van. Ha felújítják, feltétlenül megkeresem majd.
Igaz, egyedül jártam végig, de nem bántam meg. Szuper napom volt... még ha 2 órát vonatoztam is... Még biztos visszamegyek.
Csodás épületek mellett mentem el, köztük a Városi Könyvtár, a Művelődési Központ és a Színház épülete is. A 2-es fő út egyik oldalán a régi épületek, a másikon pedig a panelek sora. Ha nem fújt volna annyira a szél, és nem könnyezett volna miatta a szemem, a városi sétálás is biztos élvezetesebb lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése