AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII. - ÖNISMERET

 A füveskönyvem XVIII. fejezetébe az önismerettel kapcsolatos írások kerültek. Ahhoz, hogy fejlődjünk, fontos, hogy felismerjük azt, hogy megismerjük önmagunkat. Az önismeretem az útkeresés során sokat változott, fejődött. 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII.        Önismeret

Sokat foglalkoztam írásaimban a saját önismereti fejlődésemmel is. Az eltelt évek azt mutatják, hogy sokat fejlődtem, de kemény életem miatt lassabban történik minden. Ami a kitartásom, türelmem hiányával is magyarázható a sok nehézség mellett.

 ***

Nehéz pozitívan gondolkodni, amikor annyi negatív hatás ér bennünket a mai világban. Mégis muszáj.

Nagyon sokat köszönhetek önismereti utam során az idézeteknek, ezért ezeket gyakran alkalmazom, még a könyveimben is.

Fontos, hogy szeretni kell, s amit látunk, érzünk, hallunk, tanulunk, azt tovább is adjuk, figyeljünk a másikra.

Ez az én életem értelme is. Talán ezért is van az, hogy az írásaimban tovább adom, amiket én már megéltem, megtanultam, megtapasztaltam. Nem egyszer azt is leírtam: életfeladatom, hogy írásban adjam ezeket tovább.

Megerősítést kaptam ma arra, hogy a közösségeket továbbra is össze kell, hozzam, egyben kell tartanom, valamint tanulnom kell és információt átadnom.

Az időgyorsulás idősödő korban és úgy egyébként

 Az időgyorsulás idősödő korban és úgy egyébként

Mióta nincs az a nagy stressz az életemben és mióta nem dolgozom, valóban azt érzem, hogy az idő nagyon gyorsan telik.

Lehet, hogy bizonyos feladatoknál valóban lelassultam, ezt nem firtatom. De az tény, hogy amikor korábban valami 5 perc alatt ment, most azt tapasztalom, hogy 10 perc is eltelt. Legyen példa pl. a zuhanyzás. Mindig elég volt 5 perc, s amikor az órára néztem, az ott tartózkodásom már majdnem 10 perc volt, pedig én sokkal kevesebbnek éreztem.

Olyan gyorsan elmegy a nap, hogy néha úgy érzem, nem csináltam semmit. Most, hogy a héten több nap is kétszer megyek Fótról Dunakeszire kezelésekre, az egész napom felborul. Nagy dolgokba nem is tudok belefogni… persze egyszer majd letelik, de most vezetek napi 20 km-eket.

Ugyanakkor a gyorsulást már korábban is éreztem, s foglalkoztam is vele.

 Nem csak a pszichológia próbált erre a jelenségre magyarázatot adni, hanem a tudomány, a spirituális tanok is.

 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVII. ENERGIA NÉLKÜL NEM LÉTEZIK SEMMI

 A füveskönyvem XVII. részében az energiával foglalkoztam. Minden azzal működik. A legfontosabb mindközül pedig a szeretet energiája. 

Több témában is írtam már arról az energiáról, ami segíti a mindennapjainkat.

Sok helyen olvastam, tapasztaltam meg magam is azt a gyógyító energiát, aminek segítségével gyógyultam, változtattam az életemen.

Sok ember született már a Földre, akik közelebbi kapcsolatba kerültek ezzel az energiával, és igyekeztek valamiféle módszert kifejleszteni, aminek segítségével mások is meg tudják ezt tapasztalni.

Még mindenféle beavatásom előtt is működött ez nálam, csak nem voltam ennek tudatában. Amikor a kezemen keresztül úgy is áramlott az energia, hogy még nem volt Reiki beavatásom, én már akkor is hittem benne. Usui mester is kutatta ezt az energiát, az ő révén ismerjük a REIKI-t, ami valójában, szerintem ugyanaz, mint amit mások is tanítanak, pl. prana... stb.

Leila és a szellemek

 Bizony ismét kimozdultam a komfortzónából. Tinédzserekről, gimnazistákról írok, amely terület eléggé távol áll tőlem. Részben azért, mert nekem  nincsenek igazán pozitív élményeim a középiskolás évekről, másrészt a mostani fiatalságot nézve, és a kamaszkorba lépő unokáimat megfigyelve - ez bizony nem az a terep, ahol szívesen mozgok, s írok is erről. 

Azonban négy év átmenetet meg kell írnom, hogy az Aisa mágikus valósága c. könyvem folytatása egységes legyen, ameddig Leila nagykorú lesz, s más irányt vehet majd a történet. 

Úgy hogy beleástam magam egy isztambuli gimnázium tanulóinak, és egy kamasz lány felnőttéválásának történetébe. Egy átmenet, amikor Leila tanul, felkészül... 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVI. A KOMFORTZÓNA ELHAGYÁSÁNAK FONTOSSÁGA

 A füveskönyvem XVI. fejezete a komfortzóna elhagyásának fontosságával foglalkozik. Keményen megéltem, megtapasztam ezt az önismeretii szakaszt, de meg is értettem, hogy erre mekkora szükség volt. 

Egy kis zárt zsákfaluból egy spanyol szigetre költöztem, majd egy művelődési ház és könyvtár vezetői állást hagytam ott, hogy Budapest közelébe költözzem és városban lakjam és dolgozzam. Az, hogy ezeket a lépéseket meghoztam, ahhoz kellett akaraterő, bátorság és  hit, és persze egy határozott döntés is. Utólag azt mondhatom, hogy egyiket sem bántam meg, mert minden lépésre szükségem volt. 

AZ ÉN EL CAMINÓM XV. A NÉZŐPONTVÁLTOZTATÁS SZÜKSÉGESSÉGE

 A Füveskönyvem XV. fejezetében a nézőpontváltoztatással foglalkoztam. 

Ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni az utunkon, bizony néha erre is szükség van. Ha mindig mindent ugyan úgy látunk, közben a világban minden változik, ahogy bennünk is, akkor elakadunk. Többször is futottam bele ebbe az un. zsákutcába, mire megértettem, hogy másképp kell néha nézni a dolgokat.