Az, hogy pörög nem hogy túlzás, inkább az a helyes, hogy túlpörög...
z a hét a várakozásé, a búcsúzásé kellene legyen, de olyan pörgés van körülöttem, bennem, hogy leírni sem tudom.
Akármit
akarok csinálni, mindig akadály van, és nekem mindig újabb és újabb
lehetőségeket kell keresnem, hogy megoldjam a dolgokat. Közben csapások
is érnek, ma édesanyám is kórházba került... ugrott a kiadói találkozó,
mert egyből haza kell hozzá mennem, ahogy Magyarországra érek.
Küldözgetem
az álláspályázatokatokat is, nem igen válogatok, így épp úgy írtam egy
bölcsödébe, mint egy börtönbe. Keresem a számviteli, gazdasági állásokat
épp úgy, mint a művelődési szakemberes állásokat. Van, ahonnan már
visszajelzés is jött, hogy nem kérnek belőlem. A közig állásoknál az
van, hogy sok helyen már tudják kit vesznek fel, de muszáj nekik kiírni a
pályázatot. Ezt nagyon jól tudom, mert mikor a saját helyemet kellett
meghirdetni, én már javában tanítottam be a leendő utódomat. Azért nem
adom fel.
Most írok
egy vezetői programot. Eddig mindig csak másoknak írtam, magamnak még
soha, ki tudja, nincs mit veszítenem, ezt is megpróbálom.
Az itteni
nehéz helyzet, az otthoni gondok és bizonytalanság ellenére is hiszek,
és bízom és remélek, hogy hamarosan történik valami, hiszen nem ülök a
babérjaimon. Keresem a munkát, nehéz döntés után hazamegyek... stb.
Már valószínűleg Magyarországról írok legközelebb, addig is köszönöm, hogy olvastok, és hogy sokan lélekben is velem vagytok.
Holnap
megismerem a madridi repteret is, ott még úgy se jártam. :) S hamarosan
látom az unokámat, a gyerekeimet, anyukámat, és Magyarországot... de itt
marad a párom és a csodálatos sziget... Ibiza, Isten veled!
1 megjegyzés:
Szia Léna,
Nem lehetett könnyű a döntésed. Remélem, hogy majd itt tudsz boldogulni, és hogy Édesanyád állapota is javulni fog. Bízom benne, hogy valamerre alakul a sorsod. Kívánok sok sikert, és kitartást!
Zsu
Megjegyzés küldése