Az, hogy pörög nem hogy túlzás, inkább az a helyes, hogy túlpörög...
Sorskerék


z a hét a várakozásé, a búcsúzásé kellene legyen, de olyan pörgés van körülöttem, bennem, hogy leírni sem tudom. 

Akármit akarok csinálni, mindig akadály van, és nekem mindig újabb és újabb lehetőségeket kell keresnem, hogy megoldjam a dolgokat. Közben csapások is érnek, ma édesanyám is kórházba került... ugrott a kiadói találkozó, mert egyből haza kell hozzá mennem, ahogy Magyarországra érek. 

Küldözgetem az álláspályázatokatokat is, nem igen válogatok, így épp úgy írtam egy bölcsödébe, mint egy börtönbe. Keresem a számviteli, gazdasági állásokat épp úgy, mint a művelődési szakemberes állásokat. Van, ahonnan már visszajelzés is jött, hogy nem kérnek belőlem. A közig állásoknál az van, hogy sok helyen már tudják kit vesznek fel, de muszáj nekik kiírni a pályázatot. Ezt nagyon jól tudom, mert mikor a saját helyemet kellett meghirdetni, én már javában tanítottam be a leendő utódomat. Azért nem adom fel. 

Most írok egy vezetői programot. Eddig mindig csak másoknak írtam, magamnak még soha, ki tudja, nincs mit veszítenem, ezt is megpróbálom. 

Az itteni nehéz helyzet, az otthoni gondok és bizonytalanság ellenére is hiszek, és bízom és remélek, hogy hamarosan történik valami, hiszen nem ülök a babérjaimon. Keresem a munkát, nehéz döntés után hazamegyek... stb. 

Már valószínűleg Magyarországról írok legközelebb, addig is köszönöm, hogy olvastok, és hogy sokan lélekben is velem vagytok. 

Holnap megismerem a madridi repteret is, ott még úgy se jártam. :) S hamarosan látom az unokámat, a gyerekeimet, anyukámat, és Magyarországot... de itt marad a párom és a csodálatos sziget... Ibiza, Isten veled!