Hat évtized fejlődése a szeretetlenségtől a belső békéig

Hat évtized fejlődése a szeretetlenségtől a belső békéig

Néha elém jön 1-2 történet a FB-on, amit a legtöbb esetben MI írt, többször befejezetlenek, de azért fogtam már ki jó sztorit is. Igaz, megküzdök vele, mert, vagy csak a fele van lefordítva, s szórakozni kell, azzal is, hogy a reklámokat kikapcsoljam. Néha az segít, hogy megnyitom egy külső böngészőben és akkor kérem a fordítást. Így sikerült elolvasnom egy tanulságos történetet a közelmúltban, amellyel tudtam azonosulni, és arra inspirált, hogy írjak ebben a témában egy blogot.

Biztos más is élt olyan családban, ahol nem kívánt gyerek volt, akit megtűrtek, mindig volt egy „aranygyerek”, akit a család kitüntetett szeretetével, míg egy másik gyereknek semmi szeretet nem jutott, sem figyelem. Életében arra törekedett, hogy próbálja a szülők, testvérek szeretetét megkapni. De mindig az elutasítás, a megalázás volt a jussa.

Jönnek élethelyzetek, amik során kemény helyzetben találja magát a gyerek, akkor úgy érzi elveszít valamit, de mégis idővel megérti, hogy az a helyzet egy új kezdéshez segíti. Ám nem mindenki ismeri ezt fel.

AZ ÉN EL CAMINÓM XIX. - KARMA ÉS REINKARNÁCIÓ

 Elérkeztem a füveskönyvem utolsó, XIX. fejezetéhez, melyben a karmával és a reinkaráncióval foglalkoztam. 

Ezt a könyvet nem szántam kereskedelmi forgalomba. Kevés példányszámban készült, és szinte már minden példány gazdára talált. A lényeg az volt, hogy én le tudjam venni a polcról, s ha valameilyik témában kérdésem merülne fel, akkor elolvassam a saját írásaimat, hogy válaszokat kapjak. 

Mert ugyan, amiket 20 év alatt írtam, persze elfelejtettem, ám ma is aktuálisak, de így nyomtatásban egy kis kivonatuk megmarad, és bármikor újra olvasható. 

Köszönöm azoknak, akik megvásárolták. Újranyomás már nem lesz. S ha bárki is érdekesnek találta, hogyan mentem keresőként utamon az elmúlt 20-22 évben, akkor ez a blogsorozat elérhető lesz a blogomban egy kis kivonatként. Ott egyébként számos írás megtalálható, hiszen a könyvet a blogbejegyzéseimből állítottam össze. 5000 oldalból néhány száz oldalt... 

A címben szereplő téma évtizedeken át foglalkoztatott. Nem csak írtam róla, hanem előadásokon, könyvekben, tanfolyamokon és spirituális tanítók által tanultam róla, és persze sok mindent megtapasztaltam. 

Nagy szembesülés volt, mikor megértettem és elfogadtam, hogy a mostani földi életem nagyon nehéz, és én választottam. Számos karmát dolgoztam le, amit előző életeimben okoztam magamnak. S bizony a karma eszköze is voltam, mert az én sorsommal, hogy vállaltam a megéléseket, mások épp karmát szereztek az által, amiknek én váltam áldozatává. 

Ebbe a fejezetbe négy írásom került. Foglalkoztam a hetedíziglen témájával, a szegénység karmájával, az aranykor témájával és az egy élet vagy több élet valóságával. 

Az én El Caminóm XIX.        Karma és Reinkarnáció

Amikor spirituálisan kezdtem ébredni, sok mindent olvastam, tanultam a reinkarnációról, majd megértettem a karma fontosságát is. Sokat kutattam, kerestem a válaszokat életem eseményeire, tanulságaira.

 ***

Az álmaim, segítőim által beleláttam több előző életembe, sőt volt olyan is, amikor éber állapotban estek ki percek, mert valahol máshol jártam. Ezekben az életeimben voltam jó és rossz ember is, s biztos, hogy a saját életeimben elkövetett dolgok miatti karmám mellett bizony sok családi, örökölt karmát is igyekszem ledolgozni.

AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII. - ÖNISMERET

 A füveskönyvem XVIII. fejezetébe az önismerettel kapcsolatos írások kerültek. Ahhoz, hogy fejlődjünk, fontos, hogy felismerjük azt, hogy megismerjük önmagunkat. Az önismeretem az útkeresés során sokat változott, fejődött. 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII.        Önismeret

Sokat foglalkoztam írásaimban a saját önismereti fejlődésemmel is. Az eltelt évek azt mutatják, hogy sokat fejlődtem, de kemény életem miatt lassabban történik minden. Ami a kitartásom, türelmem hiányával is magyarázható a sok nehézség mellett.

 ***

Nehéz pozitívan gondolkodni, amikor annyi negatív hatás ér bennünket a mai világban. Mégis muszáj.

Nagyon sokat köszönhetek önismereti utam során az idézeteknek, ezért ezeket gyakran alkalmazom, még a könyveimben is.

Fontos, hogy szeretni kell, s amit látunk, érzünk, hallunk, tanulunk, azt tovább is adjuk, figyeljünk a másikra.

Ez az én életem értelme is. Talán ezért is van az, hogy az írásaimban tovább adom, amiket én már megéltem, megtanultam, megtapasztaltam. Nem egyszer azt is leírtam: életfeladatom, hogy írásban adjam ezeket tovább.

Megerősítést kaptam ma arra, hogy a közösségeket továbbra is össze kell, hozzam, egyben kell tartanom, valamint tanulnom kell és információt átadnom.

Az időgyorsulás idősödő korban és úgy egyébként

 Az időgyorsulás idősödő korban és úgy egyébként

Mióta nincs az a nagy stressz az életemben és mióta nem dolgozom, valóban azt érzem, hogy az idő nagyon gyorsan telik.

Lehet, hogy bizonyos feladatoknál valóban lelassultam, ezt nem firtatom. De az tény, hogy amikor korábban valami 5 perc alatt ment, most azt tapasztalom, hogy 10 perc is eltelt. Legyen példa pl. a zuhanyzás. Mindig elég volt 5 perc, s amikor az órára néztem, az ott tartózkodásom már majdnem 10 perc volt, pedig én sokkal kevesebbnek éreztem.

Olyan gyorsan elmegy a nap, hogy néha úgy érzem, nem csináltam semmit. Most, hogy a héten több nap is kétszer megyek Fótról Dunakeszire kezelésekre, az egész napom felborul. Nagy dolgokba nem is tudok belefogni… persze egyszer majd letelik, de most vezetek napi 20 km-eket.

Ugyanakkor a gyorsulást már korábban is éreztem, s foglalkoztam is vele.

 Nem csak a pszichológia próbált erre a jelenségre magyarázatot adni, hanem a tudomány, a spirituális tanok is.

 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVII. ENERGIA NÉLKÜL NEM LÉTEZIK SEMMI

 A füveskönyvem XVII. részében az energiával foglalkoztam. Minden azzal működik. A legfontosabb mindközül pedig a szeretet energiája. 

Több témában is írtam már arról az energiáról, ami segíti a mindennapjainkat.

Sok helyen olvastam, tapasztaltam meg magam is azt a gyógyító energiát, aminek segítségével gyógyultam, változtattam az életemen.

Sok ember született már a Földre, akik közelebbi kapcsolatba kerültek ezzel az energiával, és igyekeztek valamiféle módszert kifejleszteni, aminek segítségével mások is meg tudják ezt tapasztalni.

Még mindenféle beavatásom előtt is működött ez nálam, csak nem voltam ennek tudatában. Amikor a kezemen keresztül úgy is áramlott az energia, hogy még nem volt Reiki beavatásom, én már akkor is hittem benne. Usui mester is kutatta ezt az energiát, az ő révén ismerjük a REIKI-t, ami valójában, szerintem ugyanaz, mint amit mások is tanítanak, pl. prana... stb.

Leila és a szellemek

 Bizony ismét kimozdultam a komfortzónából. Tinédzserekről, gimnazistákról írok, amely terület eléggé távol áll tőlem. Részben azért, mert nekem  nincsenek igazán pozitív élményeim a középiskolás évekről, másrészt a mostani fiatalságot nézve, és a kamaszkorba lépő unokáimat megfigyelve - ez bizony nem az a terep, ahol szívesen mozgok, s írok is erről. 

Azonban négy év átmenetet meg kell írnom, hogy az Aisa mágikus valósága c. könyvem folytatása egységes legyen, ameddig Leila nagykorú lesz, s más irányt vehet majd a történet. 

Úgy hogy beleástam magam egy isztambuli gimnázium tanulóinak, és egy kamasz lány felnőttéválásának történetébe. Egy átmenet, amikor Leila tanul, felkészül... 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVI. A KOMFORTZÓNA ELHAGYÁSÁNAK FONTOSSÁGA

 A füveskönyvem XVI. fejezete a komfortzóna elhagyásának fontosságával foglalkozik. Keményen megéltem, megtapasztam ezt az önismeretii szakaszt, de meg is értettem, hogy erre mekkora szükség volt. 

Egy kis zárt zsákfaluból egy spanyol szigetre költöztem, majd egy művelődési ház és könyvtár vezetői állást hagytam ott, hogy Budapest közelébe költözzem és városban lakjam és dolgozzam. Az, hogy ezeket a lépéseket meghoztam, ahhoz kellett akaraterő, bátorság és  hit, és persze egy határozott döntés is. Utólag azt mondhatom, hogy egyiket sem bántam meg, mert minden lépésre szükségem volt. 

AZ ÉN EL CAMINÓM XV. A NÉZŐPONTVÁLTOZTATÁS SZÜKSÉGESSÉGE

 A Füveskönyvem XV. fejezetében a nézőpontváltoztatással foglalkoztam. 

Ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni az utunkon, bizony néha erre is szükség van. Ha mindig mindent ugyan úgy látunk, közben a világban minden változik, ahogy bennünk is, akkor elakadunk. Többször is futottam bele ebbe az un. zsákutcába, mire megértettem, hogy másképp kell néha nézni a dolgokat.