Digitális információs világunkban olyan lehetőség nyílt, amikor sokszor név nélkül mindenki elmondhatja a véleményét egy-egy dologról.
Van ennek előnye is, de
úgy vélem, egyre több a hátránya is.
Jómagam nem sokat
kommentelek, és hiába írok, nagyon nem is várom el, hogy hozzászóljanak, nem is
nagyon szoktak. Ha pl. az írásaimmal kapcsolatban teszik, néha jó az építő
kritika, de engem is megvisel például, hogy a spirituális írásaim miatt
elítélnek, s azt mondják pl., hogy elgurult a gyógyszerem, stb. Ám az is igaz
rám, hogy nem viselem túl jól a kritikákat. Ennek talán az is oka, hogy milyen
közegből jövök, mekkora falakat döntöttem le, és nulla önbizalomról hozom fel
magam, amiből még most sincs elég. Bizony egy-egy meg nem fontolt kritika sokat
árthat. Én már hagytam abba az írást egy ilyen kritika miatt.
Mivel már több mint 20
éve írogatok, pontosan tudom, hogy az írásnak, a leírt szavaknak mekkora ereje
van. S azt is tudom, hogy egy írást mindenki másképp értelmez. Ki mit olvas ki
belőle, mi az, ami megfogja, s az is lehet, hogy aki írta, nem is az volt vele
a célja, mint amit néhányan kiolvastak belőle.
Nagyon sok példa van az
interneten sajnos azokra a hozzászólásokra, amik nem segítenek, inkább csak
ártanak, mert másokat is arra inspirálnak, hogy ők is azt tegyék.
·
Felröppen egy hamís hír, nem járnak utána,
és kígyót, békát kiabálnak valakire, mert egy valaki írt valamit. S teszik ezt
olyan hangnemben, ami nem csak nem megengedett, hanem lejáratja, megalázza,
elhitelteleníti, tönkre teszi az életét valakinek.
·
Ha igaz is lehet az információ, akkor is
méltatlan az a sok fröcsögés, ítélkezés. Utóbbi sosem a kommentelők dolga. Mi
alapján ítélkezik valaki a másik felett?
·
Ha kiírják magukból, amit akarnak, ettől
változik az életük? Jobb lesz nekik? Vajon, ha szemtől szembe kellene
mondaniuk, mernének-e megszólalni?
Irracionális a világ,
amit a média közvetít. S egyre több ember csatlakozik a közösségi oldalakon
található információkra, amelyekért a média nem vállal felelősséget. Sőt, ki
merem jelenteni, hogy a megjelent tartalmak megrendelésre jelennek meg, és
meghamisított valóságképeket közvetítenek az emberek felé.
Hogyan is készül pl. egy
ilyen álhír?
Egy stáb követ egy
közéleti szereplőt, celebet, művészt, stb. napokon keresztül. Készül több
órányi anyag, akár filmen, akár fotókon, akár írásban, és ebből kiemelnek
valamiket, összevágják, és ez kerül közlésre. Ez a kiemelt rész pedig
manipulálja az olvasókat, nézőket. Ezzel pedig lehet jobb színben vagy rosszabb
színben feltüntetni valakit. Lehet egy nem fontos eseményt fontossá tenni, vagy
pedig fontos eseményeket semmiséggé alakítani.
S ahogy manipulálja ezzel
az embereket, egyre többen hozzászólnak, attól függően ki milyen véleményen
van.
Utalva a korábbi
posztomra, mi is akkor a valóság? Mit látunk annak, mit akarnak annak
feltüntetni? S nekünk mit kell elhinni, és mit nem?
Ha most leveszek néhány
folyóiratot a polcról, akkor csak néhány politikai eseményt kiragadva láthatóvá
válik, hogy az egyik újság így tálalja, a másik pedig úgy. Vajon melyik az
igazság?
Igen, az igazság odaát
van! Nem csak a filmekben utalnak erre, hanem a világunkban is meg kell
kérdőjelezni, hogy amit látunk, hallunk, az valós-e, érdemes-e hozzászólni.
https://www.youtube.com/watch?v=S_E2EHVxNAE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése