Akik már 2006-tól olvasnak, azok tudják, hogy az álmaim milyen fontosak nekem. Mérföldkövek, és sokat segítettek az önismeretben, a fejlődésemben, és az ellőttem álló évek figyelésében.
Voltak jósló álmaim is,
de mégis azok voltak a fontosabbak, amiket meg kellett fejteni.
Mostanában ismét
színesben és cselekményesen álmodom, sok álom írásért kiállt. Sajnos sok el is felejtődik,
mire a kezembe veszem a füzetet, de az sem ritka, hogy oldalakat körmölök
egy-egy fontos álom után. A január 9-én álmodott álom után azt éreztem, hogy
abból majd regényt írok.
A mára virradó (01.19.)
álomban viszont erős érzéseket éltem meg, még most is a hatásuk alatt vagyok.
Ez visszatérő folyamat, hogy képes vagyok érzéseket is átélni az álomban, de
úgy, mintha tényleg ott lennék. Nagyon intenzív érzések voltak, jó lenne a fizikai "valóságban" is megélni.
Az a világ, amiben élünk,
az nem valóság. Tényleg képzeljük el úgy, mintha egy Mátrixban élnénk, ami egy
kitalált világ, egy illúzió. Ezt egyre inkább kezdem elfogadni, főleg az utóbbi
hónapok álmai után.
Lehet, hogy amikor
álmodunk, akkor egy olyan világot tapasztalunk meg, ami inkább valóság.
Számos álmomból írtam
történeteket, s remélem, nemcsak nekem voltak hasznosak az álomfejtések, hanem
ha mások olvasták, nekik is.
Január 1-jén véget
vetettem a kapcsolatomnak, pedig nagy reményekkel vágtam bele, de már megéltem
néhányszor, hogy egy kapcsolathoz két ember kell, és ha nem működik
megfelelően, akkor jobb belőle kiszállni. Ismét hoztam egy döntést, hogy akkor
egyedül folytatom tovább. Egy darabig biztos így is lesz. Évekig voltam egyedül
többször is, és érdekes módon, akkor boldogultam jobban. Viszont mindig abból
indultam ki, hogy az ember, társas lény, és a nőnek szüksége van férfira, a
férfinak pedig nőre. Viszont a világban már egyre többen vannak egyedül mind a
két nem képviselői. Hogy ez jó vagy nem jó, azt mindenki döntse el maga.
A gondom most az, hogy
úgy döntöttem, jól elleszek egyedül ismét, amikor jön egy ilyen álom, amibe az
egész lényem beleremegett. S ha hiszek az álmaimnak, akkor még mindig vár rám
valahol valaki.
Az álmot most nem írom
le, egy történetemnél viszont fel fogom majd használni.
Azért érdekességként
annyit leírok, hogyan léptem át valóságokon az álomban rejtett ajtókon
keresztül, és hogyan éltem meg az érzéseket az első ajtó előtt, utána, majd
átlépve egy újabb ajtón, és ezt egyetlen férfi váltotta ki belőlem, aki nagyon
hasonlított egy színészre, vagy kettőre. Akik nem a kedvenc színészeim, még a
nevüket sem tudtam fejből, rá kellett keresnem, de ha egy ilyen külsejű férfi
jönne velem szembe, azt biztos megismerném. Most várhatom, hogy megjelenik az életemben,
kereshetem is, de megtanultam már, hogy utóbbinak nincs semmi értelme. Nagyon
előttem van az arca, s akikre hasonlított, az Jeffrey Dean Morgan vagy Javier
Barden. Viszont sose a külső alapján választottam.
Négy szintről is beszélek
most az álom kapcsán, amik csupán az én meglátásaim, és nem olvastam sehol.
- szint,
az illúzió világa, ahol most vagyunk, élünk, ahol tesszük a dolgunkat.
- szint,
az álom, ahol megélünk, megtapasztalunk valamit, amire talán tudat alatt
vágyunk, azt a valóságot, ahol boldog érzések érnek
- szint,
ahol az álomból egy ajtón keresztül egy újabb „valóságba” lépünk, ahol főként
negatív érzések érnek, ez is lehetséges kimenetele lehet egy döntésnek,
eseménynek.
- szint,
amikor egy újabb ajtón ismét egy másik valóságba lépünk, ahol a boldogság
minden aspektusa érezhető, de ahhoz bátorság kell, hogy ezen az ajtón be merjünk
lépni, és bizony a bátorság mellett kell a bizalom, a hit is.
A saját életemre vetítve
ezt az álmot, hogy van még remény arra, hogy boldog párkapcsolatban fogok élni,
de sok múlik rajtam is, hogy merjem kinyitni azokat az ajtókat, s higgyek
benne, hogy jól fogok dönteni.
Ez az álom kicsit
visszaidézte az álom az álomban jellegű álmaimat. Amikor az álomban többször is
felébredtem, és később kiderült, hogy még az is csak álom volt. Ezt főleg
Ibizán tapasztaltam meg sokszor. Olyan élethű volt akkor az álom, hogy azt hittem, tényleg
odamentem valahová, és mikor felébredtem, még mindig az ágyban voltam.
https://www.youtube.com/watch?v=4OGL0o1v-Co
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése