Fontos információ,
avagy lényegtelen
Ebben az információs áradatban, ami most ránk zúdul, nehéz szelektálni, tiszta szemmel látni, hogy el tudjuk dönteni, hogy ez fontos nekünk, vagy nem, illetve melyik info igaz és melyik hamis.
Csak a FB oldalon vagyok fenn, s ez is sok, úgy érzem, több
időt töltök ott, mint szeretnék. 2000 feletti ismerősnél, még ha a logaritmus
szűr is alaposan, rengeteg minden jön velem szembe.
Volt idő, amikor egyetlen ismerősöm bejegyzését sem láttam, csak csoportok bejegyzései és hirdetések voltak előttem, kb. 5 perc görgetés alatt. Attól csak kevesebbet szoktam görgetni, mert ha nincs, ami megszólít, akkor ki is lépek az oldalról.
Mostanában már látom néhány ismerősöm utolsó bejegyzését is,
gondolom a karácsonyi és újévi üdvözletek miatt, mert akkor több ember lájkolta
az én bejegyzésemet is, és másokét is.
Mire kellene
figyelni?
- Azt eldönteni, hogy a jövőnk szempontjából egy információ fontos, vagy lényegtelen.
- Igaz, vagy hazugság ami szembe jön velünk? Julius Andan: Élet a rendszerben c. könyvében azt írta, hogy ezt úgy tudjuk eldönteni, hogy az információhoz cselekvést kell rendelni, s úgy megnézni, hogy mi történik.
- Most kell-e vele foglalkozni, vagy pedig majd.
Mit közvetít felénk a
média?
Főként mesterségesen szított konfliktusokat, ellenségképek
gyártását, diszkriminációt, félelemkeltést, gyűlöletkeltést, sötét jövőképet,
hazugságokat. Rajtunk múlik, hogy mit hiszünk el, mi az, amire tényleg
szükségünk van.
Én a vírus témákat kerülöm, a politikai híreket kerülöm, a
sok balesetről szóló híreket kerülöm, a gyalázkodó, lejárató cikkeket sem nézem
meg. TV-ben kizárólag filmet nézek, semmi mást. A reklám alatt is másik filmet
keresek. Az újságok már nem kötnek le sajnos. Próbálom elképzelni, hogy nekem
is van benne írásom, de mindent átjár a politika, és én nem akarok és nem is
tudok írni úgy, hogy megmondják, mit és miről írjak.
Kicsi nosztalgiázom,
19 éve a Heves Megyei Hírlapban hetente jelentek meg interjúim, beszámolóim
olyan témákban is, amik kicsit más jellegűek voltak, mint a napi szokásos hírek.
Ma már biztos nem lehetne. Az állandó tragédiák, a sötét előrejelzések,
propaganda töltik ki a hasábokat. Senki nem lenne kíváncsi egy cigányfestőre,
aki ujjával fest, vagy egy indiai maharadzsára, aki épp hazánkban jár, vagy épp
a megyében zajló UFO kongresszusról, vagy az aurafotózásról, különböző
közösségek bemutatásáról, rendezvények beszámolóiról szóló írásaimra. Ez a
szakasz lezárult az életemben. 1999-2014 között rengeteg mindent kiírtam
magamból, sajnos ez mostanában nem működik. Nem jön már olyan könnyen az írás,
mint akkoriban.
Ismét bekerültem egy
írói csoportba, voltam már néhányban. Volt egy gondolatom, hogy visszatérek
az íráshoz. Most úgy érzem, nem vagyok odavaló. Nem csak a korom miatt, de
azért sem, mert bár éltem külföldön, most is Pest közelbe költöztem, de én még
mindig vidéki vagyok, és vidéki szemmel is látok. Amikor az írások zöme
másoknál főként Budapestre koncentrálódik, az nem az én műfajom, amikor
marketinghez, reklámhoz várnak ötleteket, vagy épp a politikát se hagyjuk ki,
ezek nem az én területeim.
Levettem néhány folyóiratot a polcról, és elképzeltem, hogy
nekem is van benne írásom. Nem működött. Pedig tudom, hogy ha ilyen újságokban
sikerülne publikálni, jobban felfigyelnének rám. De vajon akarom-e, hogy
tényleg felfigyeljenek? Tényleg ez lenne az utam? Akkor miért nem érzem a
lelkesedést? Könyvtárban dolgozom, több folyóirathoz hozzáférek, de nem sokat
olvasok el belőlük.
Azon filózom, mi történt velem? Régebben lakásra is több
újság járt, ma már nem jár egy sem. Könyvekkel is így vagyok. Akiktől régen
szívesen olvastam, ma már nem olvasom el újra, és az újabb írásaikat sem.
Könyvmoly voltam mindig, ma is 3-4 könyvet olvasok egyszerre, de mást olvasok,
mint pl. 20 évvel ezelőtt. Az, hogy könyvtárban dolgozom, a bőség zavara van,
talán annak is oka van, hogy olyanokat olvasok, akiktől korábban még nem.
Láttam egy beszélgetést Grecsó Krisztiánnal. Elég nagy
hatással volt rám, de olyan neveket említett, akikről én nem is hallottam.
Lehet, ehhez a pesti közéletben kellene élni, és olyan újságokat is olvasni,
amik nekem most nem mennek. Szó szerint azt éreztem, hogy kevés vagyok én
ahhoz, hogy belőlem tényleg író legyen. A többiek nem negyvenen felül kezdték
az írást, mint én, s nem hatvanon akarják újrakezdeni. 23 éve még nagy volt
bennem a lelkesedés az írás iránt, és csak úgy buktak ki belőlem a dolgok, ez
most nem jön.
Grecsónak jó néhány könyve volt a kezemben, de még sem
olvastam tőle el egy könyvet sem. Emlékszem 2010-ben sok kritikát kaptam, mert
kevés volt a párbeszéd az írásaimban. Grecsónál nincs is. Ha van is, nem
gondolatjelekkel oldja meg.
Billeg az a mérleg, hogy kell-e nekem még írnom, vagy nem.
Néha látom, hogy az egyik könyvem sikerkönyv lesz, aztán meg azzal szembesülök,
hogy nem érdekel senkit. Régebben sokat, éveket kilincseltem kiadóknál, aztán
szerencsétlenségemre én is magánkiadásban adtam ki a könyveket, aminek semmi
értelme. A könyvek külsejével sem vagyok elégedett, a benne maradt hibákról nem
is beszélve. Jó volt, amikor az ember a kezébe vette, de a célját nem érte el,
mert nem jutottak el a célközösséghez.
Pályakezdők.
Rengetegen vannak, én még ma is az vagyok, pedig már 7 könyvet írtam, 5-öt ki
is adtam, és az van, hogy utólag én sem szívesen vállalom fel minden írásomat.
De a gyakorlást el kellett kezdeni valahol.
Na de visszatérve az információhoz, mert amit írok, az is
az. Amit én írok, az sem fontos mindenkinek. Ami biztos, hogy amiket én írok,
azok jobbára a saját tapasztalatomból jönnek. Az, hogy ezt ki ítéli igaznak,
vagy hamisnak, az mindenkinek a saját döntése. Mint ahogy nekem is, amiket én
olvasok.
https://www.youtube.com/watch?v=t4QK8RxCAwo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése