Aktuális változások, döntések

Nagyon örülök, hogy újra elérhető a blogger, így itt írok, és bemásolom a másik helyre is. Sajnos ez az incidens nem tett jót az olvasottságomnak, de ez sem volt véletlenül...

Még mindig nem írok arról a fontos dologról, érlelődik bennem, de valójában annak a dolognak köszönhetem, hogy beindult bennem valami, és zsinórban hozok döntéseket, amik hogy jók vagy nem jók, azt attól függ, hogy minek látom, és milyen szemszögből vizsgálom. 

A héten lehet beírakozni újra a nyelviskolába. Úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább,  a harmadikban nem tudnék lépést tartani, a második ismétlésének pedig nincs semmi értelme. Elmentem elkérni az igazolást. Kiderült, hogy a kedves tanárnőm nem kvalifikálta a második évet, mert arra számított, hogy úgyis megyek újra. Bevallom ez nagyon rosszul esett, hiszen én jártam a legrendszeresebben, engem emelt példaként a többiek elé, hogy milyen dolgos vagyok, és köszönte a plusz munkákat, mikor különf fordításokat vittem nekik, elismerte, hogy nyelvtanban és írásban én vagyok a legjobb, de szóban meg én vagyok a leggyengébb. Hát ez van. Egy újabb igazságtalanság, de már nem oszt nem szoroz, mert ebbe a suliba úgy sem megyek vissza. 

Tegnap este voltunk egy Idősek otthonában, CASA PARA MAYORES a neve itt, ahol önkéntesen fogunk reikizni. Heten voltunk reikisek. Az egyesület vezetője prezentációt tartott a ház lakóinak. Szuper környezet, vadiúj, luxus körülmények, lehet csak szobát, de akár apartmant is kérni. Csodálatos kert, belső és külső medence, számos közösségi helyiség, és fantasztikus személyzet, hatalmas türelemmel az idősekhez. Nagy többségük tolókocsis. Jövő csütörtöktől minden héten megyünk oda az időseket reikizni. Voltak hozzátartozók is, akik az iránt érdeklődtek, hogy házakhoz megyünk-e. Már amit én megértettem. 

Utána heten beültünk egy hatalmas társalgóba, ahol egy büfé is üzemelt, heten körbe ültük az asztalt, így figyeltem, hallgattam. Hárman voltunk szemüvegesek, mind a hárman kólát kértünk, de három félét, egyikük lightot, a másik zerot és meg normált. A másik négy nő pedig kávét kért, de mind a négyen másképp. Szegény pincér, mikor kihozta, mindig kérdeznie kellett, hogy kinek mi kell... :)

Nagyon jó érzés volt, hogy végre bevonzottam azokat az embereket, akik olyanok mint én, hasonlóan gondolkodnak, csak hát egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, mert nem értettem sokat. Pedig próbáltak bevonni a beszélgetésbe és nagyon kedves volt velem mindenki, mindenki megpuszilt, reikis ölelést adott, mint anno Mo-n. Ám nem értettem sok mindent.Néhány szófoszlány megmaradt, mikor valami drága médiumról beszéltek...

Nehéz megélni és elfogadni, hogy ez a fránya nyelv nem megy. Azt nem lehet mondani, hogy nem tettem meg mindent, mert igen. Mikor kimentem Spanyolországba, magamtól kezdtem el tanulni három féle nyelvleckéből, s mikor beirakoztam a suliba, már nem voltam nagyon kezdő. A két év suli alatt sok mindent megtanultam, átlátom a nyelv fontos dolgait, most már a nyelvtant is, és szótárral bármilyen hivatalos levelet meg is tudok írni, de a lényeg, hogy nem értem az élőbeszedet és nem beszélek jól. Megértetem már magam, de ahhoz, hogy egy jót tudjak beszélgetni ezen a nyelven, ahhoz ez kevés. Arra is gondoltam, hogy gyakorolni kellene. Ezért hirdetést adtam fel, és reikit adtam cserébe, hogy beszélgessenek velem. utána már leszólítottam embereket is, hogy beszélgessenek velem, nem sokan, de néha azért volt aki szóba állt velem. Ám még mindig nem értem amit mondanak. 

Három és fél év alatt hiába volt annyi energia, idő, munka, tanulás, amit ebbe fektettem? Nem tudom. Talán még sem, most viszont abbahagyom, elég volt. 

Ismét elővettem a kártyát és a Ji Kinget és célirányosan kérdeztem, hiszen válaszút elé kerültem. Azonban nagyon faramuci válaszokat kaptam, összesítve azt olvastam ki belőle, hogy az se jó, ha hazamegyek, és az se, ha maradok. Tehát kell lenni egy köztes megoldásnak. Így döntöttem el azt, hogy egy időre hazamegyek, de nem végleg. Mivel a párom nem fog hazajönni, így egyedül megyek. Nem tudom, hogy otthon mihez tudok kezdeni, hiszen nincs már házam, ahová hazamenjek, és a kocsim is itt marad, találok-e munkát, stb. Mindenesetre, most néhány hónapot Magyarországon tervezek lenni, így a december 21-e is otthon fog érni valahol...

Most megyek ismét egy önkéntes ügyintézésre, segítek valakinek a hivatali ügyét intézni, du. meg megyek takarítani egy ismerőshöz.Ha pénzt nem is keresek, de segítek másoknak.

Most hasonló a szitu, mint mikor el akartam menni a falumból. Mikor elhatároztam, mindig jött valami, és én maradtam. 

Most végre a reiki beindulna, de munkám nincs, megélhetés veszélyben, és szenvedek a fogaimtól, és a fájdalom már nagyon erős úr, bármekkora is a fájdalom küszöböm, és nagyon szeretném látni az unokámat...

Az életem ismét egy kanyart vesz, de most sem adom fel. A kártya és a Jiking is arra biztat, hogy most nyugalom, kitartás, és a magam óvása a fontos. Mindig volt valahogy, és most is lesz. Amikor pénz és nyelvtudás nélkül jöttem a szigetre, mindent felégetve magam mögött, akkor sem tudtam, mi vár majd rám. Most sem tudom... Igyekszem a hitem erősíteni, és bízni abban, hogy most is lesz valahogy. Rossz lesz, mert nem leszek együtt a párommal, de azt érzem, hogy valamit lépnem kell, s mivel itt a szigeten semmi sem sikerül, meg kell próbálnom Mo-n.