Ismét született egy történetem álmokból, nem teszem közzé, de muszáj leírnom, hogy hogyan is íródott???:):)
Két
éjszakai álomtermés kézzel leírva egy A/5-ös füzetbe úgy 5 oldalnyi
volt. Már az első éjszakai álom is írásért kiáltott, a második
méginkább, így összedolgoztam a kettőt, és ismét választottam egy
idézetet. Épp az írás előtt meg láttam egy pályázati kiírást, csak épp
nem értettem belőle egy árva kukkot sem.
Írtam már,
hogy nem nagyon szeretem ha idegenszavakkal van tele egy szöveg, no
ebben aztán volt. Az alábbi egy kiragadott mondat.
"A trendnek hódolva, a verseny témája a
steampunk lesz (a toposz csupán opcionális, akár a ribonukleinsavról
vagy a recepcióesztétikáról is írhattok)."
Nem volt
mit tenni, megnéztem, hogy mi mit is jelent. Az opcionálist még tudtam
is, a toposz pedig nyilván az Őszre utalt, mivel ezt emelték ki az
elején.
"A toposz egyfajta irodalmi
vándortéma, vagy gyakran visszatérő motívum, mely újból és újból azonos
(hasonló) értelemben jelenik meg a legkülönbözőbb korokban,
legkülönbözőbb szerzők műveiben. Például évszakszimbolika: az ősz a
pusztulás, az öregedés, a tél a halál, a tavasz a fiatalság vagy az
újjászületés szimbóluma.
Hivatalos definíció szerint a toposz
„közismert, közkinccsé vált, különböző korokon átívelő költői kép, írói
fordulat, cselekményelem. A hozzá kapcsolódó képzetek is mindig rokon
jellegűek (eső=bánat, fürdés=múlttól való megtisztulás). A modern
irodalomtudomány szóhasználatában a toposz az irodalmi művek sorában
fellépő azonos vagy hasonló jelentésű szövegrész, visszatérő kifejezés,
klisé, séma, alkotói felfogás, szemléletmód.”
De halvány lila gőzöm sem volt, mi lehet az a steampunk. Megnéztem hát a wikiben.
Ezt muszáj beidézni:
- A steampunk mint stílus az ún. neoviktoriánus stílusból (viktoriánus éra) meríti formáit, ezeknek egyfajta újraromantizálását vagy jelenkori dekadenciáját adja.
- A steampunk mint tematika (és nem műfaj) a sci-fi egyik altematikájának is tekinthető, amely az időbeli anakronizmus (kortévesztés) harmadik formájából, az elképzelt jövő tematikai elemeiből alkotja meg tartalmát[3] (paleo-futurizmus). Ilyen elem a steampunkban az elképzelt technológiai vívmányok és találmányok szerepeltetése, amelyek Cory Gross nyomán Celeste Olalquiaga giccselméletének megfelelően a steampunk két alapvető típusát adja:[4]
- 1. Melankolikus steampunk: amikor ezek az elemek a cyberpunkhoz hasonlóan posztapokaliptikusak és dekadensek.
- 2. Nosztalgikus steampunk: amikor ezek az elemek egy olyan fiktív technológiai aranykorból megmaradt vívmányok, melyek pozitívabb színben tűnnek fel régiségükkel az információtechnológiai forradalom és az internet korában.[5]
Na a
lényeg az, hogy egy posztmodern műfaj, s mivel engem csak az irodalmi
oldala érint, hát igencsak fura valami. Írtam már scifit, fantasyt,
misztikus történeteket, de most nem tudtam, hogy akkor mi is legyen.
Ebben is dobálóztak az idegenszavakkal rendesen, kíváncsi vagyok, hogy
hány ember érti meg elsőre? :)
Amit
álmodtam, még novelllává formázás nélkül is passzolt ide, aztán
próbáltam mégis beleszőni minden részletét egy történetbe. Így született
meg a Jegy a pokolba írásom, ami nem lesz elérhető, mert már pályázati
elbírálás alatt van. De olyan jól szórakoztam, mikor írtam, hogy azt is
elfelejtettem, hogy bizony kemény álomjelentése van mindennek.
A cím
adott volt, mert elhangzott az álomban, a megfiatalodó varázsló és
amazon is, a különös járgányok is, a Tahitin lévő két világ, ezeket mind
megálmodtam, és mikor elindultak a pokol irányába a szereplők, hát mit
mondjak sikerült belevinnem egy akkora csavart, hogy ez szerintem
misztikus, sci-fibe illő fantasy-mese lett. Na erre találjanak ki
stílust... :)
Nyilván
ebben a műfajban a mostani fiatalok vannak inkább otthon, de itt is
kipróbálom magam, az ember mindig tanul valamit. :) Az írás terén is.
Ahová beküldtem, az az oldal is elég fura volt nekem.
MONDOCON
Hogy mik
nem vannak, amikről nem is hallottam eddig! Magyarországon fesztivált
szerveznek ezeknek a dolgoknak. A sokféle jelmez azt idézi bennem, mint
mikor itt flangálok az ibizai utcákon a sok különc között...Itt ugyanis
rendesen ilyen ruhákban járnak esténként a bulizni vágyók, elég ha San
Antonioba a kikötő környékére vagy a kocsmanegyedbe benéz az ember,
mindenféle figurát láthat... :)
Fogalmam
sincs, hogy volt-e értelme elküldeni, különösebben nem is izgat, mert
azt sem tudom, hogy lehet-e és mit vele nyerni, mert azt sem közölték
még, s hogy a rendezvény végén lesz az eredmény hirdetés, ahol én
biztosan nem leszek ott, de a kis ördög belém bújt és csak azért is
elküldtem.:)
Amúgy
gyűlnek az ilyen történetek is, ilyen volt A fájdalom paradoxona, amit
itt is közzétettem, és mindnek kemény mondanivalója van. Van egy másik
is, ami A harag börtönében címet kapta, s mikor a párom elolvasta, azt
mondta?
"- Csak ennyi? Nagyon vártam a folytatást..."
Na ja, a
novella ilyen rövid, viszont mindengyiket úgy írtam meg, hogy lehet
belőle regényt is írni, filmet is csinálni... Ki tudja mi lesz
belülük...Ismét egy novellás kötet, vagy egy regény, majd elválik.
Az álmok
erre is jók... beindítják a fantáziámat, ihletet adnak... és azt is
mondhatom, hogy álomban mondják meg, miről írjak... talán ez is egyféle
kommunikáció.
Persze a
sok álomképet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert minden üzenete van.
Gyakorlatilag, hogy novellát írtam belőlük, nemcsak értelmet adtam
nekik, de át is éltem valamit, amit a valóságban nem biztos, hogy fogok.
A Tahiti
szigeti történet biztosan nem véletlen, és ami fura, visszatérő álom,
mert kb. három hónapja is egy T betűs szigettel álmodtam, hogy
odamentünk Zolival. Ki tudja, hogy valóban kikötök-e még egy másik
szigeten, mert be kell vallanom, hogy nagyon tetszik az élet egy
szigeten. Olyan nekem való, minden téren, nem nagy az egész, mégis
kicsiben megtalálható rajta minden, amire az embernek szüksége lehet.
S ha nem
élnének már itt is olyan szemét emberek, mint máshol, akkor most nem
kellene elmennem innen... Az álomban úgy fogadták el az idegeneket a
bennszülöttek, hogy ők is festették magukat. Én is eléggé tudtam
asszimilálódni, mindenki ibicencónak nézett már amúgy is, csak hát a
nyelvtudást, azt nem adták hozzá... Majd lesz valahogy, mindig volt és
mindig lesz...
Ennyi volt a mese mára.... már Zoli vár a klaviaturára... :)
2 megjegyzés:
Hm, milyen érdekes. A Mondocont én is a napokban fedeztem fel, a haiku pályázatuk kapcsán, de annyira nem motivál a gésa téma.
"A trendnek hódolva, a verseny témája a steampunk lesz (a toposz csupán opcionális, akár a ribonukleinsavról vagy a recepcióesztétikáról is írhattok)."
No ez nekem is kínaiul van, amit írtál. :)
Kíváncsi volnék a novelládra, mára a cím is megfogó.
Érdekes álmaid vannak. Nálam most inkább hétköznapiak.
Amúgy lehet, hogy egy szigeten kell élned, de nem biztos, hogy pont Ibiza az. Ezek a gondolatok vetődtek fel bennem, miközben olvastalak.
Zsu
Köszönöm Zsu, hogy olvasol. Örülök, hogy itt is olvassa valaki. Most már két helyen lesz a blog, mert azért már sok írásom van, s nincs kedvem lementegetni sem...
A novella stílusa nekem szokatlan, de érdekes. A történet tényleg fantasztikum, ugyanakkor az is lehet, hogy még sem... :)
Majd jelzem, ha a történetet elérhetővé teszem.
Megjegyzés küldése