30 éves dejavu

A múlt héten a lányoméknál voltam, és kiunokáztam magam egy kicsit, de fura érzettel jöttem haza szombat este...

Fájt a torkom, de nem úgy, ahogyan szokott az elmúlt években, hanem valami nagyon régi érzés jött, hogy még talán lánykoromban volt ilyen utoljára, tehát több is, mint 30 éve. Vasárnap már határozottan rosszul voltam, és ott volt az a bizonyos csomó a torkomban, a jobb oldalon. MÁr nehéz a beszéd és a nyelés is, ezért elmentem orvoshoz ma, talán nem is ártott, hogy megmutattam magam, hiszen több mint 4 éve nem voltam orvosnál. S a dejavum bejött, mert az orvos közölte velem, amit sejtettem, hogy tüszős mandula gyulladásom van. Hú de régen is volt ilyen. Penicilin kúrára lettem fogva, remélem, hogy ez majd helyrehoz.

Ha már ott voltam, elmondtam, hogy mit érzek a fülemben, nézze már meg, nincs-e benne valami bogár, vagy fülzsír. Megnyugtatott, hogy nincs, tehát most már biztosan a felemelkedés tünete, amit érzek időnként elég aktívan. Mikor írtam ezekről a tünetekről, valaki azt írta, hogy sürgősen orvoshoz kellene mennem. Nos, ma elmentem, s meg is nyugodtam, mert amit időnként érzek, azok a folyamatosan érkező energiák miatt lehet.

Eszembe jutott, hogy talán még általános iskolás voltam, amikor tüszős mandulagyulladásom volt, és elég levert is voltam akkoriban, s bár nem voltam lázas típus, a 37.5 nekem felért azzal, mint másnak a 39,8. Tegnap du. pihiztem is egy keveset, megnéztem néhány részt a Rejtély 3. évadából dvd-n. Ma már jobb, du. rengeteget mostam, s nem rég jutottam a géphez is. A szerelő szerint kuka a laptopom, és nincs pénzem másikra. Most használom, ameddig még megy...

Ami az elmúlt két  hónapban részemül jutott, hát az 5 évre is sok lenne, s mintha minden karmámat most akarnám letudni, vagy ki tudja. Azt olvastam itt-ott, hogy már nem is érvényesül úgy a karma, máshol pedig azt, hogy sokan minél többet bevállalnak.

Az eltelt hetekben azt éreztem, hogy ahogyan közeledünk december 21-hez nagyon megélem a dualitást, kétféle hatást. Valami sürget, rohanásra késztet, lelkesít, izzít, mint maga a Nyilas jegyem, ugyanakkor korlátokat, akadályokat is görget elém az élet, és azt érzem, hogy kemény próbatételeket kellett/kell kiállnom. Csak az intuíciómra számíthatok, hiszen a kézi könyveim, jós kártyáim, még a Ji King is Ibizán maradt a számmisztikai könyveimmel, jegyzeteimmel együtt. Már pedig el kell gondolkodni azon, hogy miért jött össze ennyi minden röpke 2 hónap alatt.

Úgy érzem, hogy nagyon kellene valakivel erről beszélgetnem, ám sajnos sokan nem úgy gondolkodnak, mint én, s lehet, hogy most is bolondnak néznek, akik azt gondolják, hogy a spirituális gondolkodás csak smafu, hülyeség. 

Nem az. Annyi mindent megéltem, ami ellent mond a tudományos magyarázatoknak, hogy nem tudnak már letéríteni erről az útról, és bármi is jön, egyre erőssebb lesz a hitem, és ez jó.

Szóval ez a két hatás talán arra is jó, hogy a bennem lévő kettőséget hangolják össze. Valószínűleg minden énemet fel kell emelnem egy tudatossági szintre, hogy ez harmóniába kerüljön.

Most eszembe jutott egy életemet meghatározó Kryon könyv, ami sajnos szintén Ibizán maradt. A Hazatérés. Ebben nagyon jól vezet be a spirituális gondolkodásba, és ahogyan a főszereplő csak úgy tudott átlépni, ha valóban nem vitt magával semmit. A bőröndből mindent ki kellett pakolni, még a könyveit sem vihette magával. Most nagyon átérzem ezt, mert ez történik velem a szó legszorosabb értelmében. Valószínű, hogy teljesen mást fogok majd csinálni, mint eddig, csak az a baj, hogy még nem tudom, mit.

Egy ismertetőt találtam róla a neten, ajánlom mindenkinek a mostani időkben.
Hazatérés ajánló