Elvarázsolva

Az éjjel elolvastam azt scifi részletet, amit 1979-ben vetettem papírra, november 28-án lesz 33 éve. Ha lesz időm, befejezem az évfordulóra... 

Az írás letaglózott, mert olyant kezdtem el írni anno, hogy még most se lennék rá talán képes... Vajon miért hagytam abba? Mi vitt rá, hogy egyáltalán írni kezdjek, és mi volt az, ami arra késztetett, hogy abbahagyjam, és csak 1999-ben kezdjem újra, mikor is elindítottam a helyi újságot, majd a fősikolai dolgozatok, majd a felkérés, hogy legyek a Heves Megyei Hírlap külső tudósítója, majd a több kisebb újság, majd az íráspályázatok, majd az első könyvem... stb.

Ha akkor nem hagyom abba az írást, akkor talán már máshol lennék, és nem kellett volna elölről tanulnom az írás mesterségét.

Szóval a történet érdekes, 2050-ben játszódik, és olyan dolgokat írtam le akkoriban, amikről akkor még nem is hallottam, s most, hogy már valóban a XXI. században vagyunk, hát az kell mondjam, hogy mégiscsak volt már fantáziám akkor is.

A másik megkezdett történetet a 80-as években írhattam valamikor, az már egy történet egy nőről... akinek talán belebújtam a bőrébe. Lehet, hogy ebből is ki lehetne hozni egy hosszabb novellát. 

Visszaemlékezve 1979-re. Akkor érettségiztem. Azon a nyáron érintett meg az első szerelem, és akkor volt az első nagy csalódás is... Akkor kezdtem meg a munkás éveimet, és akkor nem mentem el az egyetemre a szóbelire... talán kisiklott az életem, és letértem az utamról... vagy az volt az utam, amin mentem?

A múltat nem lehet megváltoztatni, de kell belőle tanulni. 33 év. Nos ez is egy mesterszám. S most ugyanabban a szobában ülök, mint 33 éve, és látom magam, hogy készülök a Kakukk-ba Diszkóba. Még a csalódás hatása alatt vagyok, és úgy táncolok végig egy teljes diszkót egy pasival, hogy egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. 

Ma lesétáltam Parádfürdőre, hogy megnézzem a Palóc Piacot. Akkor indult, amikor még Ibizán voltam, és nagyszerű kezdeményezésnek tartottam. Bár ma nem volt sok érdeklődő, mikor ott jártam, de a szemem ismét el lett varázsolva. Régi mézeskalácsok, hímzett, faragott dolgok, számos kézműves portékái, erdélyi kürtös kalács, bőrös, szörmés, fából készült játékok, házi sajtok, italok, lekvárok, szörpök, mézek, édességek, kosarak, stb. Volt egy férfi, aki épp olyan technikával festett képeket, mint amit Ibizán is láttam. Az egyik szenzációs volt, egy erdei kis vízesés. Ha lett volna pénzem, meg is vettem volna... de most csak a szememnek volt szabad látnia... Örülök, amikor a magyar hagyományokat látom. S akadt a szememnek és a fülemnek még valami, ami az én egyik nagy mániám. Indiánok voltak ott, indián zene ment és indián cuccokat is árultak. Mindegy már, hogy hol, milyen országban vagyok, mindenképpen beléjük botlok... :) Na ez az, ami nagyon nem véletlen...

Megtapasztaltam ismét valamit, hogy míg gyalogoltam oda-vissza, összesen kb. 1 órát, vagy valamivel többet, egyetlen ismerős sem állt meg. Mikor én jártam autóval, mindig sok embert vettem fel, de azóta más lett a világ, s az emberi mentalitás is. Nem baj, jót sétáltam. Busz arra a 2 km-re cirka 500 Ft oda-vissza. Eltörölték az 5 km-es távot, és egy ilyen rövid szakaszra is meg kell venni a 10 km-es jegyet. Hát itt tartunk. Gondoltam, hogy stoppolok, de az sem jött be... Az viszont biztos, hogy ez a pénz erre a távra már rablás...

Találtam egy két oldalas irományt is a padláson. Azt hiszem, abból az időből való, amikor eldöntöttem, hogy a kezembe veszem a sorsomat. Hogy ez is 33 évvel később akadt a kezembe, biztos nem véletlen, hiszen ismét egy újrakezdés küszöbén vagyok.

Most begépelek belőle néhányat, aztán a következő blogban is majd...

• Higgyek magamban!
• Gondolkozzak nagyvonalúan, s akkor a nagysághoz jutok el.
• Gondolkozzak pozitívan!
• Legyen nagyra látó célok, mert ha kicsi a cél, akkor nem várható nagy eredmény
• Figyelni négy embert - 2 legsikeresebb és 2 legsikertelenebb
• Szokássá tenni a megfelelő magatartást
• Immunitást szerezni a "kibírókór", a Kudarc betegség ellen. El kell hagyni a kifogásokat!!! NEM IGAZ: - hogy öreg vagyok, - hogy nincs megfelelő képzettségem - hogy peches vagyok, stb.
• agyunkat ne adattárolásra, hanem gondolkodásra használjuk!
• Cselekedni, hogy leküzdjük a félelmet, a szorongást!
• Az emlékek közül csak a pozitívakat idézzem fel, illetve raktározzam el a memóriámba.

Holnap elutazom a lányomékhoz, néhány napig unokázom... A laptopom meg remélem szerelőhöz kerül...