Amit a média sugall... a Titok mindig működik

Most néztem a Tényeket, mert anyu nézte, miközben reikiztem és maszíroztam. HÁt, eddig csupa olyan dolog ment, ami sokkolja az embert, félelmet kelt, stb.....

 

Ha a médiából pozitív hírek jönnének le, mert azért biztosan van olyan is, akkor az emberek is másként mennének lefeküdni. De gyilkosságot, baleseteket, katasztrófákat, stb. látva, senkinek sem lesz nyugodt éjszakája. Hát ezért nem nézek én tévét. 

A félelem a látottak alapján tudatlanul is beépül az emberekbe, és az helyett, hogy pozitívan gondolkodnának, sokkolás hatása alatt, még jobban negatív szemmel látnak mindent. S mint tudjuk, a vonzás törvénye működik a negatív dolgokra is, ha félelmünk van valami miatt, no azt biztos, hogy be is vonzzuk. Ha a látottak haragot, gyűlöletet, félelmet, aggodalmat ébresztenek az emberekben, akkor már elérték a céljukat a médiaguruk.

A tévé úgy  átmossa az agyat, hogy anyun is megfigyeltem azt, hogy mindent negatívan fogalmaz meg. Én keményen dolgoztam azon, hogy mondani sem mondok negatív módon semmit, még a NEM szót és a DE szót is igyekszem elhagyni a mondandómból. 

Amikor mindenszentek reggele volt, folyton azt hajtotta, hogy úgyis esni fog az eső. Mondom, hogy ne így mond már, hanem azt szuggeráld, hogy nem fog esni. Mire odakerültünk a lányommal, hogy elmentünk a temetőbe, és erősen szuggeráltam, és nem is esett, míg a temetőben voltunk. 

De volt ilyen pl. hétfőn is, mikor utaztam, s reggel ömlött az eső. Én kértem, hogy míg a buszig beérek, ne essen, és csak addig nem esett. Ez a Titok, a vonzás törvénye. 

S ugyanígy működik az is, ha negatívan gondolunk valamire, vagy mondunk valamit, bizony az úgy is lesz. S megfigyeltem, hogy napról napra érezhető, hogy ez a bizonyos teremtés, amit a gondolatainkkal, a szavainkkal, a szívünkkel teszünk, egyre jobban működik. Persze vannak, amik nem azonnal jönnek, vagy mert nem jól kértük, vagy pedig félelem van bennünk a kéréssel kapcsolatban.

Ilyen pl. a pénzzel kapcsolatos félelem. Ez nálam is hibádzik még. KÉrjük, hogy jöjjön az a lottó ötös, de belül meg akármennyire is vágyunk rá, félünk tőle, hogy valóban meg is nyerjük, s ez az ellentmondás sajnos azt okozza, hogy nem teljesül a kérés. S persze, ez a lottó nem is jó példa, mert nyilván annyian nem is tudnának nyerni, ahányan vágynak rá. 

S mégegy pozitív példa. Centrifugát hajkurászok. Kaptam egy rosszat, s elvittem szerelőhöz, aki ma közölte, hogy nem tudja megcsinálni. De ugyancsak ma valaki bement hozzá, hogy van egy működő centrifugája, ha valakit érdekel, ingyen is neki adja. A poén az, hogy beszéltem az úrral, de másról, s mikor mentem a szerelőhöz, egy közvetítő kellett, hogy a két kérés egymásra találjon, de talált. :)

Ma kölcsönkaptam az Omyno könyvet is. Lesz mit olvasni. :)

Ma kotorásztam a padláson, és nem fogjátok elhinni, de két megkezdett történet került a kezembe, amit még 1979-ben kezdtem el. Az egyikre emlékeztem egy kicsit, a másikra viszont egyáltalán nem. S az Erika írógépemmel írt történeten még írói álnevet is kitaláltam magamnak, Sandy név volt, hehe, akkoriban Sandy még nem igen volt porondon. Ezek szerint az írói vénám akkor is megvolt, de valamiért szőnyeg alá söpörtem, míg aztán felszínre tört, és nem hagyta, hogy megint jegeljem. Ez egy példa arra is, hogy amikor megszülettünk, minden bennünk volt, és csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk magunkból elő. Én 19 évesen még annyira reál voltam, hogy nem figyeltem fel arra, ami már akkor is kikívánkozott, pedig már akkor is szerveztem bálokat, meg ilyesmi, s írogattam is. S jegeltem majdnem 20 évre, s csak akkor kezdtem újra. Tehát nem változtam meg, hanem előhoztam magamból, ami már a születésemkor is bennem volt... 

Igaz az asztrológia azon tanítása, hogy nem tudunk megváltozni, de van egy földi életünk arra, hogy megéljük a különböző aspektusainkat, és rátaláljunk az életfeladatunkra