Ma
ismét olyan bunkó magatartást éltem meg, hogy inkább nem írok magamról
egy ideig, míg le nem higgadok, inkább másról.
Az éjjel kiolvastam az Omyno könyv első részét.
Maga a könyv, mint már jeleztem, nem volt nagy szám, az üzenete annál
inkább, és az tetszett, ahogyan beleszőtte magát az író is, mert mint
szembesült vele, bármennyire nem is hisz dolgokban, bizony ez a könyv
még róla is szólt. S valójában a könyvet olvasva merült fel bennem maga
az a szó, hogy boszorkány. Ki is a boszorkány? Vannak-e jók és rosszak is?
A
régi meséskönyvekből mindig az jött le, hogy azok rosszak, gonoszak.
Valóban, mind az?S persze ott voltak a tündérek is, akik ugye ugyancsak
különös képességekkel rendelkeztek, de ők a jóra használták.
Sok
olyan emberre is ráfogták az eltelt évszázadok alatt, hogy boszorkány,
aki valójában nem volt az, viszont voltak különleges képességei. Ma is
vannak ilyen emberek, egyre többen, talán azért is, mert folyamatosan
jönnek rá férfiak és nők arra, hogy bennük is van valamilyen áldás, vagy
átok, képesség, vagy készség valami iránt.
A boszorkánysághoz kötődik a mágia, a varázslás.
Nem akarok régmúlt időkre visszamenni, mert most nem ez a célom. Ha
csak a kereszténység korai évszázadaiból induluk ki, a sámánokat, a
táltosokat, javasokat, tudókat, látókat, az ősi pogány hitvilág
képviselőit tartották boszorkánynak. A boszorkányokkal való kettősség
már megjelent ekkor is, mert hiszen a különleges képességeket is
lehetett jóra vagy rosszra fordítani.
A jó boszorkányok voltak a gyógyítók, segítők, javasasszonyok, míg a rosszak voltak az ártók, a megrontók, a pusztítók.
A
könyvben is többször elhangzik a boszorkány szó, s a főhős is az, Kira,
hiszen képes a könyv végére a belső kommunikációra, és a megérzéseivel
olyan helyzeteket képes kikerülni, amit csak angyali vezetés
segítségével képes megtenni, és Anna is az, aki a magnókazettákat adja
az író kezébe, hogy írja meg a könyvet, s ha megírja, az ő élete is
sínre kerül. Anna képes beszélgetni az Univerzum különböző
teremtményeivel. S persze boszorkány a Terike is, aki a gonosz oldalt
testesíti meg, még is úgy adja magát elő, mintha ő lenne a jó. Engem
zavart a boszorkány szó használata ezekben az esetekben, mert könnyen
félrevihette az embert, nemcsak azért, mert elveszti a fonalat, hanem
azért is, mert ha mindenki boszorkány, akkor most mégis, melyik a jó?
Mert az egyértelmű, hogy nem egy oldalon állnak.
Most már kíváncsi magyok a második részre is.
Az első könyv után létezett egy tanfolyam az omyno oldalon. Én is abból
tanultam meg sok mindent. Az oldal átalakult, megjelent a második
könyv, az ingyenes tanfolyam pedig eltűnt, és most már pénzért csináltak
tanfolyomakat ezzel kapcsolatban, és egy közös meditáció is 3000 Ft/fő.
Na ez az ezobiznisz. Amikor lesznek kiválasztottak, akiken keresztül
olyan információ jön át a világunkba, amikre az embereknek szükségük
van, aztán meg mindenki ebből akar megélni. Engem is érdekelne sok
minden, sok előadás, könyv, tréning, tanfolyam, de hát erre a mai
világban nincs pénzem. Volt időszak, amikor úgy álltam hozzá, hogy akkor
is elmegyek, majd lesz valahogy. MŰködött is, mert el tudtam menni, és
mégis elboldogultam valahogy. De mikor nincs semmi, amit erre tudnék
fordítani, akkor talán ez jel, hgy most már nem kell több ilyenre menni?
Ettől függetlenül a könyv második részét el fogom olvasni, mert tudom,
hogy kell, s ehhez biztosan lesz majd lehetőség is.
Eszembe jutott, hogy az amerikai utam előtt elmentem egy látóhoz 2006-ban,
mert hát nagy lépés előtt álltam, még akkor a vízumom sem volt meg,
onnan mentem a vízumért. Egyenesen megmondta, hogy megkapom a vízumot,
de nem könnyen. Igaza lett, mert csak annyit kaptam, amit ott töltöttem,
s nem többet egy nappal sem, viszont nem szőröztek velem, mikor azt
mondtam, hogy riportokat készítek a könyvemhez, már be is ütötték a
pecsétet.(Ám előtte nem nézték jó szemmel, hogy egyedülállóként, két
nagy különálló gyerekkel nekivágok a nagyvilágnak, az ilyeneknek nem
szokták megadni, mindenki azt mondta, hogy kizárt, hogy megkapom.)
Aztán azt is mondta, hogy az USA-ban fogok új életet kezdeni. Na ezt többféleképpen is lehet értelmezni.
- Odamegyek, ott fogok élni.
- Az USA út adja meg a lökést, hogy külföldön kell élnem.
Az
amerikai feeling engem nem érintett meg, és a párkapcsolat sem jött
össze, viszont ez az út adta meg a lökést arra, hogy kimozduljak a
részek látásából az egész felé. S mivel folyamatosan külföldi emberek
jöttek az utamba, s Magyarországon is csak külföldet megjárt emberekkel
lett jó kapcsolatom, megértettem, hogy azok, akik külföldön élnek, vagy
ott éltek, azok másképp látnak engem, mint, ahogyan a Magyarországon
élők. S mivel én is több országba jutottam el, és most én is éltem
hosszabb ideig külföldön, én is másképp látom az embereket, s főleg
magamat is. Hálás vagyok ezeknek a lámpásoknak, hogy világítottak az
utamon, mert amiket meg kellett élnem, azokat meg is éltem.
Jól
eltértem a boszorkányságtól, de nem baj. Nem tudok még elvonatkoztatni
attól, hogy a külföldön élő magyarokkal milyen eseteim voltak, most azt
látom, hogy sajnos a Magyarországon élők is megváltoztak, vagy tényleg
csak én látom ennyire kiábrándítónak a helyzetet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése