Ma ismét olyan bunkó magatartást éltem meg, hogy inkább nem írok magamról egy ideig, míg le nem higgadok, inkább másról.



Az éjjel kiolvastam az Omyno könyv első részét. Maga a könyv, mint már jeleztem, nem volt nagy szám, az üzenete annál inkább, és az tetszett, ahogyan beleszőtte magát az író is, mert mint szembesült vele, bármennyire nem is hisz dolgokban, bizony ez a könyv még róla is szólt. S valójában a könyvet olvasva merült fel bennem maga az a szó, hogy boszorkány. Ki is a boszorkány? Vannak-e jók és rosszak is? 

A régi meséskönyvekből mindig az jött le, hogy azok rosszak, gonoszak. Valóban, mind az?S persze ott voltak a tündérek is, akik ugye ugyancsak különös képességekkel rendelkeztek, de ők a jóra használták.
Sok olyan emberre is ráfogták az eltelt évszázadok alatt, hogy boszorkány, aki valójában nem volt az, viszont voltak különleges képességei. Ma is vannak ilyen emberek, egyre többen, talán azért is, mert folyamatosan jönnek rá férfiak és nők arra, hogy bennük is van valamilyen áldás, vagy átok, képesség, vagy készség valami iránt. 

A boszorkánysághoz kötődik a mágia, a varázslás. Nem akarok régmúlt időkre visszamenni, mert most nem ez a célom. Ha csak a kereszténység korai évszázadaiból induluk ki, a sámánokat, a táltosokat, javasokat, tudókat, látókat, az ősi pogány hitvilág képviselőit tartották boszorkánynak. A boszorkányokkal való kettősség már megjelent ekkor is, mert hiszen a különleges képességeket is lehetett jóra vagy rosszra fordítani. 

A jó boszorkányok voltak a gyógyítók, segítők, javasasszonyok, míg a rosszak voltak az ártók, a megrontók, a pusztítók.
A könyvben is többször elhangzik a boszorkány szó, s a főhős is az, Kira, hiszen képes a könyv végére a belső kommunikációra, és a megérzéseivel olyan helyzeteket képes kikerülni, amit csak angyali vezetés segítségével képes megtenni, és Anna is az, aki a magnókazettákat adja az író kezébe, hogy írja meg a könyvet, s ha megírja, az ő élete is sínre kerül. Anna képes beszélgetni az Univerzum különböző teremtményeivel. S persze boszorkány a Terike is, aki a gonosz oldalt testesíti meg, még is úgy adja magát elő, mintha ő lenne a jó. Engem zavart a boszorkány szó használata ezekben az esetekben, mert könnyen félrevihette az embert, nemcsak azért, mert elveszti a fonalat, hanem azért is, mert ha mindenki boszorkány, akkor most mégis, melyik a jó? Mert az egyértelmű, hogy nem egy oldalon állnak. 

Most már kíváncsi magyok a második részre is. Az első könyv után létezett egy tanfolyam az omyno oldalon. Én is abból tanultam meg sok mindent. Az oldal átalakult, megjelent a második könyv, az ingyenes tanfolyam pedig eltűnt, és most már pénzért csináltak tanfolyomakat ezzel kapcsolatban, és egy közös meditáció is 3000 Ft/fő. Na ez az ezobiznisz. Amikor lesznek kiválasztottak, akiken keresztül olyan információ jön át a világunkba, amikre az embereknek szükségük van, aztán meg mindenki ebből akar megélni. Engem is érdekelne sok minden, sok előadás, könyv, tréning, tanfolyam, de hát erre a mai világban nincs pénzem. Volt időszak, amikor úgy álltam hozzá, hogy akkor is elmegyek, majd lesz valahogy. MŰködött is, mert el tudtam menni, és mégis elboldogultam valahogy. De mikor nincs semmi, amit erre tudnék fordítani, akkor talán ez jel, hgy most már nem kell több ilyenre menni? Ettől függetlenül a könyv második részét el fogom olvasni, mert tudom, hogy kell, s ehhez biztosan lesz majd lehetőség is. 

Eszembe jutott, hogy az amerikai utam előtt elmentem egy látóhoz 2006-ban, mert hát nagy lépés előtt álltam, még akkor a vízumom sem volt meg, onnan mentem a vízumért. Egyenesen megmondta, hogy megkapom a vízumot, de nem könnyen. Igaza lett, mert csak annyit kaptam, amit ott töltöttem, s nem többet egy nappal sem, viszont nem szőröztek velem, mikor azt mondtam, hogy riportokat készítek a könyvemhez, már be is ütötték a pecsétet.(Ám előtte nem nézték jó szemmel, hogy egyedülállóként, két nagy különálló gyerekkel nekivágok a nagyvilágnak, az ilyeneknek nem szokták megadni, mindenki azt mondta, hogy kizárt, hogy megkapom.)
Aztán azt is mondta, hogy az USA-ban fogok új életet kezdeni. Na ezt többféleképpen is lehet értelmezni.
  • Odamegyek, ott fogok élni.
  • Az USA út adja meg a lökést, hogy külföldön kell élnem.
Az amerikai feeling engem nem érintett meg, és a párkapcsolat sem jött össze, viszont ez az út adta meg a lökést arra, hogy kimozduljak a részek látásából az egész felé. S mivel folyamatosan külföldi emberek jöttek az utamba, s Magyarországon is csak külföldet megjárt emberekkel lett jó kapcsolatom, megértettem, hogy azok, akik külföldön élnek, vagy ott éltek, azok másképp látnak engem, mint, ahogyan a Magyarországon élők. S mivel én is több országba jutottam el, és most én is éltem hosszabb ideig külföldön, én is másképp látom az embereket, s főleg magamat is. Hálás vagyok ezeknek a lámpásoknak, hogy világítottak az utamon, mert amiket meg kellett élnem, azokat meg is éltem. 

Jól eltértem a boszorkányságtól, de nem baj. Nem tudok még elvonatkoztatni attól, hogy a külföldön élő magyarokkal milyen eseteim voltak, most azt látom, hogy sajnos a Magyarországon élők is megváltoztak, vagy tényleg csak én látom ennyire kiábrándítónak a helyzetet?