2012 a próbatételek, és a nehéz pillanatok éve...
Sok embernek pedig a halál éve is ez az év.
Valaki eltávozott a hétvégén, aki életem része volt 21 évig. A volt férjem, a gyerekeim apja.
A mondás
azt tartja, hogy halottról csak jót mondjuk, vagy semmit, s ehhez most
tartom is magam. Tudom, hogy sokan a blogomból fogják megtudni ezt a
hírt, s késztetés is, hogy írjak róla.
A sok
rosszat, amit megéltem egy házasságban kiírtam 2-3 naplóba, amit még
kézzel kezdtem írni a kilencvenes évek végén, s azok ott is maradnak, a
rossz emlékeket már töröltem a memóriámból. S igyekszem arra a jóra
emlékezni, amit megéltünk együtt. Mert nem volt rossz ember, mikor
megismerkedtünk, és sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért
változott meg ennyire.
Ma, ha spirituálisan vizsgálom meg, akkor tudom,
hogy ő is több aspektusát élte meg, és sajnos nála a belső "rossz"
győzedelmeskedett. Nem találta a helyét a világban, s hiába szálltam ki
az életéből, akkor sem találta meg az útját.
Vajon
miért indulnak el az emberek az alkohol útján? S vajon hány házasságot
tett és tesz tönkre az ital? S olvasóim közül vannak-e hasonló
helyzetben?
Volt, hogy
éreztem haragot, gyűlöletet, szánalmat, sajnálatot, közömbösséget, majd
pedig megbocsátottam mindent és elengedtem őt. Igaz, ezekhez évekre
volt szükség.
Azt nem tudom, hogy mi váltotta ki nála azt az irányt,
amin elindult, de az ő viselkedése késztetett engem arra, hogy kezembe
vegyem a családunk irányítását, ha nem akartunk éhen halni, s így tudtam
meg, hogy mennyi mindenhez értek, s mikor képezni kezdtem magam, akkor
pedig a szakadék már csak mélyült. Megvártam, ameddig a kisebbik
gyerekem is betölttöte a 18. évét, mert szerettem volna, ha apjuk is
van, utólag már tudom, hogy nem volt jó döntés.
S még sem én léptem ki az életéből, ha nem ő a miénkből.
Egyik éjjel közölte velem, hogy elköltözik a szeretőjéhez, s hogy viszi
a kocsit is. Elment és én azt mondtam neki, hogy bízom benne, hogy
valaki más mellett boldogabb lesz, mint mellettem.
Ezután
azonban beadtam a válópert. Majd évekkel később egy újabb esélyt is
adtam neki. Hitelt vettem fel és kifizettem a közös házunkból. Az egy
dolog, hogy én nem tudom fizetni a hitelt, és a ház a banké lesz, mert
vevő az nem jelentkezett még rá... A sors az adja a feladatokat, a
megpróbáltatásokat mindenkinek, főleg 2012-ben.
S nézzük a számok törvénye szerint, mert a számmisztika magáért beszélt.
Azt mondják, hogy ha egy kapcsolat kibír 7 évet,
akkor már tartós lesz, de mindenképpen választóvonal, törés egy
kapcsolat történetében. S mivel nekem a 7 egy erős szám az életemben,
hiszen mint egy vezérfonal, mindig felbukkan.
3x7 évig voltunk együtt. 21 év.
Hét éve
halt meg az édesapja, aki még mellette állt, de mikor meghalt, utána
talán az ő élete méginkább elindult a lejtőn, s sajnos nem tudott az
életével mit kezdeni. Tudom, hogy sok ilyen ember van. S hét évre rá ő
is elment.
2002-ben
mentünk külön. Én is sok mindent megéltem közben, és 7 év múlva
döntöttem úgy 2009-ben, hogy ismét összekötöm a sorsom valakivel.
Nézzük a 9-es számot,
mint a sors ismétlődő számát. A sorsgörbén 18 év egy ciklus, s 9
évenként vagyunuk lenn, vagy fenn. Nekem 2003 volt a csúcs. Hivatalosan
akkor váltam el, s utána mintha egy turbót szereltek volna az
életszekeremre, úgy beindult nálam valami.
Most 9
évvel később, 2012-ben a mélységet élem meg. S bár úgy gondolom, hogy
személyes év ide vagy oda, erről már írtam, talán itt már nem is a karma
a meghatározó, hanem a Vaskor vége, a felgyorsulás minten téren.
Írhatnám
azt, hogy Pista, nyugodj békében, mégis azt kívánom, hogy ha legközelebb
leszületsz, ismerd fel az utadat majd. Tudom, hogy most jobb helyen
vagy, s köszönöm, hogy közös életünk során olyan leckéket állítottál
elém, amikből tanultam.
1 megjegyzés:
Szia Léna,
A 7-es szám valóban valami misztikusságot hordoz magában. Arról én is hallottam, hogy 7 év után dől el, hogy a párok együtt maradnak-e, avagy se.
A mi családunkban a 7-es csupa rosszat hozott pl, szeptember 7-én halt meg az apám. Nem szeretem ezt a számot.
Ami a volt férjedet illeti mondanám, hogy őszinte részvétem, de ahogy olvastalak, csak annyit tudok, amit Te is leírtál, hogyha legközelebb leszületik, ismerje fel az útját.
Szerintem amúgy nem véletlenül találkozunk azokkal az életünk során, akikkel, hanem azért, mert úgy kellett lennie.
Zsu
Megjegyzés küldése